Magamról

17 múltam évek óta. Diáknyúzó vagyok munkaidőben. Szabadidőmben keresem magam és azokat a dolgokat, amitől épülhet (belső)világom.

2017. január 25., szerda

Tizennegyedik nap

A  hízás, majd a fogyással kapcsolatban keveset beszélnek a lelki okairól. Mindenkinek más és más húzódik meg az élettörténetében. 
Sokszor mondják, hogy minden fejben dől el és nem akarod eléggé, azért nem fogysz le. Ez csak egy leegyszerűsített gondolat, ami nap, mint nap szembe jön veled. Az életemben volt időszak, amikor azt gondoltam, hogy ha lefogyok, akkor kevésbé fog szeretni a környezetem. Akkor nagyon hiányzott a megfelelő önismeretem ahhoz, hogy tudjam mik a mozgatórugóim. Ma már tudom, hogy két dolog tud rávenni. Ha valakiért fogyok, ami nem jó, mert külső motiváció. (Nem vált be, mert inkább lebeszéltem magam az illetőről.) A másik belülről jött, hogy nem akarok újra beteg lenni.
Egyszer Erényi doktor mondta, hogy a fogyókúra nagyon rossz szó, mert feltételezi, hogy van eleje és vége. De tudomásul kell venni, hogy csak eleje van és úgy hívják életmódváltás.
Hú, ez úgy hangzott, mintha az Örökkévalóságig mondta volna. Szeretem a belátható határidőket. Csak nhárom napig kell kibírni, hogy nem eszel húst! Megvan. Következő határidő nekem 21 nap, mert akkor jár le az első szakaszom.Meg lesz.
Segítenek az apró visszajelzések. Kata megjegyzése a hétfői szeánszon arról, hogy látja, hogy fogytam. ..Hm, lehet, de még nem látom.
  Az apró sikerek és visszajelzések önbizalmaz hoznak és ez vezet el addig, hogy a "de megváltoztál" nem csak a külsődnek, hanem a lelkednek is szól. (Évek óta nem próbálgatom a ruháimat tükör előtt, de most megtettem, mert reméltem beleférek az etalonruhába. Még nem az igazi, de alakul! Az 52-es sztreccs farmert már be tudom gombolni, de a cipzárt még nem sikerült felhúzni.)
Nemcsoda, ha a vonaton tegnap érvényesítettem az érdekeimet. elegem lett abból, hogy nem ülhetek a helyemre, mert valaki odapakolta a csomagjait. Fogtam és arrébb tettem. Később megérkezett a tulajdonos is, aki végül velem szembe ült le, de nem oda szólt a jegye. ( Cserébe német metált hallgathattam a fülhallgatójából kiszűrődve, de engem ez sem érdeket már.)
 Az apró örömök és a mindennapi visszajelzések segítenek abban, hogy ne adjam fel. A koncentrációt segíti a két szabályom:
- Ha eszel, csak arra koncentrálj! Lassulj le és ne csinálj mást!
- Írt tovább a blogot! Lehet, hogy nem történtek nagy dolgok, de a rendszeresség segít abban, hogy tudatosítsd, ma is túlélted és nem adtad fel. Lehet, hogy ismétlődnek a gondolatok, mert benned kavarog, de újra leírod, mert nem olvasod vissza a bejegyzéseket.
  


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése