Magamról

17 múltam évek óta. Diáknyúzó vagyok munkaidőben. Szabadidőmben keresem magam és azokat a dolgokat, amitől épülhet (belső)világom.

2017. február 5., vasárnap

Huszonhatodik nap

Atya ég! Már több, mint egy hete nem írtam. Az elmúlt hét egy kicsit pörgős volt. Hétvégén teljesen feltöltődtem. Andi, a stylist megdicsérte a cuccomat. A piros poncsót a narancsos sálat, amit hétköznap is hordok.  Alatta Ulla Popken pulcsim lapult, de nem e miatt éreztem magam dögösnek, hanem a fekete térdfarmer miatt, ami 52-es volt. Az öltözéket a hasított bőr, vörös térdcsizmám tette teljessé. Tinédzser korom óta vágytam egyre és meg is vettem, de kellett a fogyás, hogy menni is tudjak benne. A nap végére már tudtam, hogy a szépségért meg kell szenvedni! A műanyag talptól fájt a sarkam, de így is elmentem egy jótékonysági koncertre. Rohantam, hogy odaérjünk( Maradok a sportcipőnél.) Isteni volt, mert folyamatosan változtatták a helyüket és még sosem láttam két karnagyot együtt dolgozni. Imádom csukott szemmel élvezni a zenét, de most nem lehetett, mert abban a pillanatban elaludtam volna.
Móniék cukik voltak, mert előre ettek, hogy ne izgassanak engem. A pomelót nekem vették, kicsit elszontyolodtak, hogy abból sem eszem, de vigasztaltam őket, hogy majd legközelebb.
Másnap a csajkörbe Orsi fincsi kókuszgolyónak kinéző vegán édességet hozott. Amikor megtudta, hogy már csak egy napom van hátra az első szakaszból csomagolt nekem kettőt. A vonathoz időben érkeztem, de most teljesen tele volt. Utálom a bezártságot! Sem olvasni, sem enni nem tudtam rendesen. Nőtt bennem a feszültség és beindultak a régi beidegződések, hiába ittam vizet, valamit ennem kellett. Megettem a két golyócskát...utána nyugi lett. Nem voltam álmos, ezért végig gondolkodtam az utat és hazaérve még a pályázati anyagot is el kezdtem írni. Hajnalba keltem ahhoz, hogy befejezzem. Alig értem oda angolra, innen futás Katához. Itt teázás és lelki feltöltődés várt. Aranyos volt, mert hozta az akciós túrókat az Aldiból. Grátisz csirke- és pulykamell felvágottat is kaptam! 
Rohantam tovább kozmetikus, majd a suli. Gyorsan ettem a túróból ebédre a felvágottal. Neki ültünk az anyagok összefésülésének. a főnök fél ötkor elment, mi maradtunk a kolléganővel. Vacsi a túróból és a felvágott második fele. ( Hála érte Kata!) Fél nyolckor fellélegeztem, hogy vége; de kiderült még csak az első felén vagyunk túl. A portás élénken kérdezgette, hogy mikor végzünk, mert fél tiz körül van az idő és fél óra múlva zár. Mi előtte kicsivel mentünk haza. Bevásárlás nuku. Így fogok nekivágni a hétnek.
Másnap hajnalban alig bírom kikanalazni magam az ágyból. Rutinból nyomom az órákat és az angolon már zombi vagyok teljesen. Ete már nagyon ég a gyomrom az idegtől és az ebédre megevett paradicsomtól és grapefruittól. Azt gondoltam, most másként lesz. Fellökte megint a savamat, ami az üres gyomorral kombinálva nem jó. a joghurt is beindította a papírfogyasztást. Más sem hiányzik még, mint egy hasmenés! Hazaérve csak az ágyat látom magam előtt! Relaxálok, bele alszom. Éjjel fent vagyok éhesen és nem tudom visszaaludni, akárhogy iszom a vizet. Dolgozom, de csak egy protein szelet után nyugszom el. korán lesz a másnap.
Hiába eszem a multivitamint nem segít! A fene éhes vagyok folyamatosan. Keresem, hogy mivel tudnék segíteni. Még nem találtam ki. Viszont tökéletesen szabotálom a vízivást, hétvégén a második kulcsom hagytam el, még maradt egy, de most ez sem segít. Nagyon nyugtalan vagyok. Csütörtökön értekezlet és szülői, megint estig leszek. Pénteken jönnek Száváék! Egész héten ez nyomaszt, Brigit csak csütörtökön sikerül elérni. Semmi különös, ha tudok menjek át a verseny előtt a lányokhoz.
Szuper! Óra- rohanás-puszik, ölelés-vissza-suli-vissza lányok- kávézás-Misi köszöntése az egyetemen- Kámoni Arborétum kiállítás megnyitó-hazaérés. Topogás az ajtó előtt, nincs meg a kulcs. Telefont nem veszik fel, de szerencsére a folyosó szomszéd megjelenik és felajánlja, hogy visszavisz. Megtalálták a kulcsot és bejutottam nyolc körül a lakásba. Induláshoz képest tizenhárom óra múlva lerogyok az ágyra!
Szombaton feltöltöm a hűtőt, az Aldi és Tesco túra után lihegek, amikor anyuék hívnak. Legszivesebben fejemre húznám a takarót, de a csirkemellet még hűtőbe kell raknom elcsomagolva. Nyolc körül elalszik az agyam, így az angolozást abba hagyom. Vasárnap vágok és melózom ezerrel. Délután vettem észre, hogy még csak egy grapefruit van bennem. Fenébe! Ez a hét nem volt az én hetem, olyan érzés volt, hogy loholok magam után. Nem tudtam lelassulni és befelé figyelni EZ ÍGY NEM LESZ JÓ!!! Túlpörgök és vissza fog ütni. Meg kell állni és újra bootolni.
A következő hét már rendben lesz. NYUGI van!!

2017. január 27., péntek

Tizenhetedik nap

Ember tervez...főnök végez. Hétfőn már csak egy nap fog elválasztani a második fázistól. Egyeztettem Katával egy konzultációt, amit keresztbe szerveztek...
Újratervezés! Jó volt neki a mai nap. Már nagyon várom az új papírra írtakat. hoppá! Előtte mérlegelés. Csak mérjen a mérleg- gondoltam magamban-, mert akkor négy-öt kilót legalább fogytam. Úristen! Négy kilóval vagyok alatta a rémálom-határomnak! Kata nagyon boldog én csak visszafogottan. Három éve nem jártam errre. Meg lett az első cél. Tovább kell menni, még messze a szakaszhatárom. Nyugtatom magam, hogy ne lelkesedjek, mert akkortól kezdődik a lazulás. Van egy kis hurrá és van sok tovább...
Hála az égnek bővült a repertoár, amiből garázdálkodhatok. Nem mentem bevásárolni, mert akkor nem tartanék ki keddig. Motiváló túróért elrobogtam, az meg nem volt. Ilyen a formám, de lesz jobb is...
Keddtől jön a paradicsom és a hagyma! Végre!!! Túrót erősíti a joghurt tejtermékfronton. ezzel már ellennék sokáig. A gyümölcsökkel visszakaptam szinte mindent, amit szeretek.
Hazaérve felpróbáltam újra az egy számmal kisebb nadrágot és belefértem! ez legalább nyolc kilót jelent.
Ma a mango-őszibarack italt kóstoltam meg. Szeretem mindkettőt és nagyon jó lett az íze a shakerben is, de... nem sűrűsödött össze. Ittam, ami már azt üzente, hogy ez nem kaja. elmaradt a kanál használata. tényleg jó lehet nyáron, de nekem nem pótolta az evés érzését.


Tizenhatodik nap
.
  Szerdán vissza kellett mennem, mert csak két napi élelmet vételeztem. Ekkor derült ki számomra, hogy a termékek közt vannak glutén érzékenyek számára készülők is. Az egyik kolléganők az és neki meséltem erről a módszerről, így ki tudja próbálni, ha szeretné.
  Izgi számomra ebben a kúrában, hogy nem csak a szokásos csoki-vanília-eper variációk közül választhatok és ehetem addig, amíg ki nem fogy a doboz. (Esetleg megundorodom az ízétől, mert erre is volt példa. A szagától hányinger kerülgetett egy másik gyártó fehérjés poránál.)
  Szinte már szertartás, hogy most már összeválogatom az ízeket a következő napra. Sokat megkóstoltam közülük, de most mindegyikből hoztam egyet. a számolásnál derült ki, hogy pont a nekem szükséges mennyiség megegyezik a féleséggel. Szuper! Végig kóstolom így az összes ízt. mindennap legalább egy újat be tudok még csempészni.
Ma a fehércsokit próbáltam ki. Őszintén olyan vagyok, mint Gombóc Artúr. Szeretem a "lyukas csokoládét, a töltött csokoládét, a mogyorós csokoládét....", de a fehér csokit nem. Nagyon édesnek tartottam és a fehér szín miatt nem tudtam elvonatkoztatni a kakaóvajtól és a cukortól.
Na, majd most! Becsuktam a szemem és megízleltem az első falatot. Nem olyan édes, ez oké. Fel tudom habosítani, mint a karamellást és a túró desszertet. ez is rendben van. Az íze engem arra emlékeztetett, amikor a madártejet kicsit hígabbra csinálják, inkább vaníliás volt, mint csokis. Megettem, de semmi különös....







2017. január 26., csütörtök

Tizenötödik nap

 Egy kolléganőm rákérdezett, hogy fogytam-e, mert szerinte igen. Jól esett és a folyóson boldogan lépkedtem. Mindig mosolygok, hogy egy kis bóktól, ami a külsőmre vonatkozik, mennyire fel tud dobódni a lelkem. Nem sokszor volt része benne. (Ez is segít, hogy tovább lendüljek és ne akarjak tingli-tanglizni.) 
Este megint keresgettem a régen nem használt dolgaim közt, hogy mit tudnék visszaemelni a ruhatáramba. A rég kihízott vagy sosem hordott darabok között találtam jókat, amikkel színesítem a ruhatáramat. Megfigyeltem, hogy hajlamos vagyok mindig ugyanazokat a darabokat hordani. Ha változom, akkor a ruhatáram is tegye azt, ha kismértékben is. Felvehettem végre azt a pulcsit, amiben nagyon kidudorodott a hasam egykor! 
Technikai problémáim  miatt még egyszer vissza kellett menni Katához, hogy a hét második felére elég legyen a "kajám". Többször írtam, hogy lelkesít és odafigyel rám, ami nekem fontos. közösen akarjuk egymás sikerét. Ő a fogyásomét és a vállalkozásáét. Sok jó ötletet ad és önzetlen segítséget, ami engem segít. Hétvégén az Aldiban akciós lesz a cottage cheese, amit emlegetett, felajánlott, hogy hoz belőle, mert neki útba esik. Spontán apróság, de nekem ezek a fontosak.
Étkezésben szeretném többször visszacsempészni a túrót, mert a sok zöldség mellett kész felüdülés az íze jó emlékeket ébreszt. Zsázsát nem tudtam beszerezni, ami a fűszernövény lenne, így az intenzívebb zellerrel és a póréhagymával eszem együtt, aminek nem semleges az íze.( a pórét együtt szoktam főzni a hússal, így átvesz egy kezeset és a póréhagymaszósszal jobb az íze.)
Jellemző a konyhai tudásomra, hogy amit én párolásnak hittem, arról kiderült, hogy főzés. a pároláshoz spéci betét kell és nem érintkezhet vízzel, csak a gőz haladhat át rajt. A zöldség ezzel is elkészül, mondták nekem. A spájz alsó polcán fel is fedeztem, hogy ott várakozik egy összehajtható típus, amit egyszer megvettem. Kipróbálom! Gyors karfiolpucolás és már dobáltam is bele a rózsákat és a csirkemellet.Zubogott a víz, kezdtem párolni. Annyira elmerültem a blogolásban, hogy egyszer csak észbe kaptam, hogy egy óra elment. Még jó, hogy a főzés előtt mindig kinyitom az ablakot, mert nagyon bepárásodik másként a lakás. Ez volt az oka, hogy odataláltam a konyhára, de szag alapján is mehettem volna. Ez igazán fitness ebéd lett! Támogattam a már haldokló szénbányászatot. Mindent a feléig lekapartam, mert fekete bevonat képződött rajta. Utána még egy kör izomfejlesztés jött a lábas és a főzőbetét sikálásával. Szerintem teljesen ledolgoztam a vacsorát.
Lefekvés előtt még maradt a sós íz. Féltem tőle, mert ma még nem próbált íz volt soron a paradicsomleves. Imádom a paradicsomot, de nagy savat csinál nekem. Megszaglásztam a tasakban a port, megnéztem a színét is. Vegyész nem lett volna alaposabb nálam. Kata ajánlotta, hogy hideg vízzel készítsem el. Megcsináltam. Két éve egy hétig gaspacho-n éltem, ez ugrott be rögtön. A spanyol hideg paradicsomleves, de a színe miatt nem tudtam elvonatkoztatni az őrölt paprikától, amit utálok. Hát, nem lesz a kedvencem! Utána égett a gyomrom, büfiztem és reggel nagyon éhesen ébredtem. Ez nekem maximum nyáron játszik szomjoltónak!



2017. január 25., szerda

Tizennegyedik nap

A  hízás, majd a fogyással kapcsolatban keveset beszélnek a lelki okairól. Mindenkinek más és más húzódik meg az élettörténetében. 
Sokszor mondják, hogy minden fejben dől el és nem akarod eléggé, azért nem fogysz le. Ez csak egy leegyszerűsített gondolat, ami nap, mint nap szembe jön veled. Az életemben volt időszak, amikor azt gondoltam, hogy ha lefogyok, akkor kevésbé fog szeretni a környezetem. Akkor nagyon hiányzott a megfelelő önismeretem ahhoz, hogy tudjam mik a mozgatórugóim. Ma már tudom, hogy két dolog tud rávenni. Ha valakiért fogyok, ami nem jó, mert külső motiváció. (Nem vált be, mert inkább lebeszéltem magam az illetőről.) A másik belülről jött, hogy nem akarok újra beteg lenni.
Egyszer Erényi doktor mondta, hogy a fogyókúra nagyon rossz szó, mert feltételezi, hogy van eleje és vége. De tudomásul kell venni, hogy csak eleje van és úgy hívják életmódváltás.
Hú, ez úgy hangzott, mintha az Örökkévalóságig mondta volna. Szeretem a belátható határidőket. Csak nhárom napig kell kibírni, hogy nem eszel húst! Megvan. Következő határidő nekem 21 nap, mert akkor jár le az első szakaszom.Meg lesz.
Segítenek az apró visszajelzések. Kata megjegyzése a hétfői szeánszon arról, hogy látja, hogy fogytam. ..Hm, lehet, de még nem látom.
  Az apró sikerek és visszajelzések önbizalmaz hoznak és ez vezet el addig, hogy a "de megváltoztál" nem csak a külsődnek, hanem a lelkednek is szól. (Évek óta nem próbálgatom a ruháimat tükör előtt, de most megtettem, mert reméltem beleférek az etalonruhába. Még nem az igazi, de alakul! Az 52-es sztreccs farmert már be tudom gombolni, de a cipzárt még nem sikerült felhúzni.)
Nemcsoda, ha a vonaton tegnap érvényesítettem az érdekeimet. elegem lett abból, hogy nem ülhetek a helyemre, mert valaki odapakolta a csomagjait. Fogtam és arrébb tettem. Később megérkezett a tulajdonos is, aki végül velem szembe ült le, de nem oda szólt a jegye. ( Cserébe német metált hallgathattam a fülhallgatójából kiszűrődve, de engem ez sem érdeket már.)
 Az apró örömök és a mindennapi visszajelzések segítenek abban, hogy ne adjam fel. A koncentrációt segíti a két szabályom:
- Ha eszel, csak arra koncentrálj! Lassulj le és ne csinálj mást!
- Írt tovább a blogot! Lehet, hogy nem történtek nagy dolgok, de a rendszeresség segít abban, hogy tudatosítsd, ma is túlélted és nem adtad fel. Lehet, hogy ismétlődnek a gondolatok, mert benned kavarog, de újra leírod, mert nem olvasod vissza a bejegyzéseket.
  


Tizenharmadik nap

  Most kimaradt egy-két nap, mert elutaztam. Kihívás volt előre tervezni. Dobozolni négyfelé. Ekkor jöttem rá, hogy nagy tárolóedényeim vannak vagy rosszul záródóak. Szegény könyvem tudna mit mesélni, amikor a kapkodásban meglazult fedél miatt kiömlött a gombából kijövő kis szósz. Most, hogy tudatosan csökkentettem az adagot rájöttem, vissza kell kérnem a kisebb edényeimet anyutól.
Szerencsére a találkozó üteme megfelelő volt, minden szünetben shaket ettem és a hűtőben tartottam a dobozaimat, mert nem akartam őket utaztatni feleslegesen.
 Barátosnéméknél csöveztem, ami kicsit aggasztott, mert a barátja isteni magyaros kajákat tud csinálni. Móni szerint azért is szeret engem legjobban a "mesterszakács", mert imádom a főztjét. Előre szóltam nekik, hogy nem ehetek, de így is volt egy kis lelki terror, amikor felsorolták a hűtő tartalmát és a gangon dermedő kocsonyát sem hagyták ki a sorból. Régebben meginogtam volna, most nem, mert ekkor vettem elő az esti dobozomat és kezdtem rágcsálni a retket és az uborkát. Megvárták a vacsim végét és ők csak akkor kezdtek el kocsonyázni, amikor levonultam az asztaltól. Szelíden azért néha megpróbáltak kapacitálni. ( Könnyen mondtam nemet, mert a kocsonyát csak évente egyszer eszem meg, akkor is csak egy tányért és az újévkor megvolt.) Kifejtették utána viccesen, hogy szeretnék visszakapni a jó étvágyú énemet is. ( Hát az még kicsit odébb van!)
 Elmondták viszont, hpogy máskor is szívesen látnak, mert olcsó vendég vagyok. Este viszont elnyertem jutalmamat a vonatúton. Decemberben még nem tudtam lehajtani az asztalkát az ablak mellett, mert behúzott hassal sem fértem mögé. Most már sikerült!
 Ha hétfő, akkor Kata és a habzsi-dőzsi. A lelki masszázs nagyon jól esett. Az osztatlan figyelme, lelkessége mindig átragad rám is. Megdicsért, hogy látszik az eredmény, ez újabb egy hétre elegendő energiát ad. ( Sajnos én fordítva működöm, mert a még leadatlan kilókat látom csak. A lelkesedést visszafogom, mert tudom, hajlamos vagyok túlpörögni és feladni utána.) Minden alkalommal kipróbálok valami újat. most a tejkaramella volt a soros. Az íze teljesen olyan volt, mint a lengyel "bocis" karamellának, amit gyerekként nagyon szerettem. Most is jó sokáig ráztam, hogy karamell habbá álljon össze. Isteni volt!
 Már csak a heti bevásárlást kellett megejtenem. a héten abból alkotok, ami van a Lidl-ben. Brokkoli, csiperke, retek, padlizsán már ismerős, de most lett cukkini is. Találtam édesköményt, amit még sosem próbáltam. Itt lesz rá az alkalom. A sonkák közt válogatva jöttem rá, hogy a 80% hústartalom jelenti a lélektani határt. A 79%-os fele annyiba került, mint a 81%-os. Nem ér ennyit a különbözet! Ilyenkor elbizonytalanodom, hogy mennyit számít a diéta előírása a legalább 80%-kkal.
Változtatásul a csirkemellsonka mellé már veszek pulykamellet is, mert emlékeim szerint kicsit intenzívebb az íze!
 Sajnos cottage cheese nincs, de hazafelé meglepem magam máshonnan túróval. Hétfőnként ez a motiváló kaja, hiszen egy újabb hét telt el.
Másodszorra is bevált a bevásárlócetli, amit egész héten hurcoltam a pénztárcámban. Nem csábultam el és hatékonyan shoppingoltam. Kevesebb pénzből úsztam meg a vásárlást, mert elmúlt hétről salátám és karfiolom maradt, így tudtam, nem kell annyit vennem. Szuper!







2017. január 19., csütörtök

Tizedik nap

Segített az alvás, mert reggel kipihenten ébredtem. Valamit ki kell találnom arra, hogy egyenletesebben osszam el a bevitt folyadékot. Hiába tudatosítom, hogy óránként 2,5 deci. Délig két literig mindig eljutok, de utána valahogy rendszertelenné válik a dolog. Eddigi életemben ritkán történt meg, hogy éjjel felkeljek, de mostantól legalább egyszer vagy kétszer fent vagyok és rövidtáv-botorkálok a kis helyiségig. egyetlen pozitívuma, hogy utána az elalvást segítendő vezetett relaxációt hallgatok. ( Egyszer sem sikerült végig hallgatnom a 26 percet.) 
Végig gondoltam, hogy mit újíthatok az étkezéseimen.  Az ebéd és a vacsi már bejáratódott. Délben párolt és meleg étel, este hideg sali a sonkához.
A shakekkel ma kísérleteztem, kiválasztottam a banánost és a túródesszertet. Az elmúlt héten nem ovációztam nekik. Most az volt a kérdésem, hogy extra habosíthatom-e őket. Egy percig ráztam a shakerben őket és láss csodát, mindegyik krémesebb és sűrűbb lett. A banános már majdnem elérte az igazi banánpép sűrűségét. Ezentúl mindegyiknél kipróbálom.
Ma büszke vagyok magamra, mert kaptam ajándékba egy doboz  Mozart golyót és megálltam, eltettem a Merci mellé. Régebben egyik sem élte volna meg a másnapot. Most vár a sorára....Valószínű én is továbbadom őket.
Sikerült túrót beszereznem, így ma este ezzel dobom fel a vacsimat. Talán ez a legnehezebb, hogy a tejtermékekről le kell mondjak. Kis korom óta imádtam a tejet, gyakran volt vacsorára nyáron pohár hideg tej és vajas kenyér. Tinédzserként allergiás lettem mindenre, ami fehérjét tartalma volt, így sokáig tojást sem ettem. Fősulin és utána is este mindig ittam egy liter tejet vagy fél liter kakaót és ettem napközben egy nagy doboz joghurtot. Ennek folyományaként allergiás lettem az ételszínezékre és a laktózra. A három hónapos candida diétából kettőt be tartottam, de utána ismét ittam tejet és ettem tejtermékeket, igaz kevesebbet. Egy héten ittam meg az egy litert és három hétig magtejet ittam, majd utána 1.5%-os tejet. Azóta csak akkor jött ki allergiás tünet, ha az immunrendszerem nagyon legyengült. Sosem tudtam, csak a diabetológus közölte velem decemberben, hogy emeli a vércukorszintet és jó lenne, ha elhagynám. A poroktól eddig semmilyen allergiás tünetet nem kaptam, remélem így marad. 


2017. január 18., szerda

Kilencedik nap.

Rövid leszek, mert a kialvatlanság, félévzárás nem kedvez a napi ritmusomnak és az íráskedvemnek. Agyi zombiként működtem végig az egész napot, csak annyi időre szívtam fel magam, amíg emberek közt voltam. Most saját bőrömön tapasztaltam azt, hogy a kialvatlanság éhessé tesz. Egész nap csak azt lestem, hogy másfél óránként kikanalazzam a desszertet. A hasamat teljesen üresnek éreztem, mintha most fogyott volna el minden tartalékom.
A munkahelyen is fűtöttek ezerrel, majdnem leragadt a szemem. Ma hiába ittam a vizet, rövid ideig segített.
Egy órája ettem meg a csirkemell sonkát a zeller-uborka-római saláta-mungóbab csíra keverékemmel. Még gyorsan elkészítem a holnapi ebédet és megyek aludni, mert szerintem csak ez segíthet.
Most megtanultam, hogy a kerti zöldségleves a nekem jó ízű! Meleg vízzel elkészítve és lassan kanalazva megnyugtatta a gyomromat. A mai állapotomban az is közrejátszhatott, hogy a husi kevesebb volt, mint 20 deka és a porokat valószínűleg ezért kívántam jobban.( Úgy látom ezt nem tudom megspórolni, mert visszaüt.) Többet nem szívatom meg magam!
A gomba és a párolt hú elkészült, ezért elteszem magam.

Nyolcadik nap

Én és a függőségeim.
Tegnap írtam a családi mintáról, hogy az evés és a szeretettség nálam korán összekapcsolódott. Tegnapi lelkizős, élménybeszámolós beszélgetés számomra azért fontos, mert szeretem titokban tartani a fogyókúráimat. A családom ilyenkor belelkesül és folyton kérdezget, így amikor feladtam még jobban szégyelltem magam.
Az ismeretségi körömben azért nem szeretem megosztani, mert két tipikus válaszreakciót váltott ki mindig. Irigykedős, csipkelődős megjegyzéseket az anyagi részére vonatkozóan. Néha lesajnáló kérdezősködést, amitől még rosszabbul éreztem magam.
A másik fele csupa jó szándékkal segíteni akar és hozza kapásból az ellenérveket saját tapasztalatból és ismerős ismerőse által. ilyenkor mindig azt érzem, mint orvos meglátogatása előtt, hogy jönnek a horror sztorik, városi legendák.
Most nem így lesz!
Azt játszom, hogy ez most a pozitív függőségem. Keret van, szabályok, amit betartok. Fogyjanak a zacskók az anyaggal!
Menjek minden héten az egészség dealeremhez az újabb adagomért.
Minden zacskó színe nekem azt jelenti, hogy minden alkalommal győzök magam felett és új szokások felé teszek lépéseket.
A blogolás segít kitartani, hogy csinálni kell. Kicsit (sem) anonim gyűlésem ez a világ felé. Mindennap gondolni rá, tervezni a következő napot, csinálni a következő bejegyzést.
DE! hétfőn valami felborult a megszokott rendből és az ebéd négy utánra került és nem volt bent hús. egész nap azt éreztem, hogy nem elég semmi. Farkaséhség jött rám, ittam a vizet, nem féltem, hogy a négy liter a nyakamon marad. Este jöttem rá, hogy többet ittam, mert a reggelit nem számoltam bele az ötbe. Ennek ellenére éhesnek és nagyon fáradnak éreztem magam. Dolgozatot javítottam és osztottam. Hazaérve ettem valamit és elkezdtem relaxálni, amibe bealudtam. Kilenc után ébredtem, aludtam három órát. Utána jobb lett, de nem tudtam visszaaludni. Kettőkor minden bajom volt, szomjas és éhes voltam. filmet néztem, hogy elálmosodjak. ...hogy fogom kibiíni a holnapi napot?
Hoppá elfelejtettem a nap fénypontját, a meglepetést. Este a sósak közül próbáltam az első hétre nem választott zöldséglevest. Sosem gondoltam volna, hogy a kedvencek közé beküzdi magát! Nincs benne levesbetét, de szép zöldes és nekem az íze a hagymát juttatta az eszembe. Markánsabb volt az íze, mint gondoltam.


2017. január 17., kedd

Hetedik nap

Lehetne a napi mottóm József Attila után szabadon, hogy már egy hete csak a diet-re gondolok.
Ma reggelre csak a "napi adagom" maradt.
Igen, már egy hete csinálom anélkül, hogy az agyam nyolcezer kibúvót keresne, hogy miért ne csináljam és szétmarná az éhség a gyomromat. Nem inogtam meg. Nekem már ez is egy nagy eredmény.
Megünnepeltem magam. Régebben ilyenkor elrohantam egy cukrászdába. ( Két kedvenc is van. Claudia és a Rózsa.) rögtön kiválasztottam a kedvenc sütimet vagy egy habos csodát, jó sok tejszínhabbal és behabzsoltam.Most inkább más időtöltést kerestem! Csajos napot tartottam. Gary Chapman különböző szeretetnyelveket különböztet meg.
Az öt szeretet nyelvből minél többet bevontam kicsit a mai napomba: (Engem mindegyik működtet.)
Elismerő szavak -
A napom indulásakor egy reggeli angolos csoportban találtam magam. A tanár meglepődött, hogy a lecke összes feladatát megoldottam hibátlanul. Megdicsért.
Minőségi idő -
Régi főiskolás társammal ültünk be a Frey Caféba egy kis nosztalgiázásra, életmegosztásra. szeretem az olyan beszélgetéseket, amik akár évek múltán is ugyanott veszik fel a fonala, ahol abba maradtak. Vele ilyen egy beszélgetés. Ezt a találkozót is annak köszönhettem, hogy mentem konzultációra és a biciklim elé lépett. kiderült, hogy valami miatt nem csörög ki a telefonja nálam, mert szeptember óta csörög engem. Azon melegében meg is beszéltük a mai találkozót.
Ajándékozás -
Lehet az ajándék tárgyi és más formájú. Ha tárgyiasságában nézzük, akkor sok új heti zacsival leptem meg magam. Számom ra az is újdonság volt, hogy amikor döntéshelyzetbe kerültem, mennyire határozottan tudtam azt mondani, hogy mit nem szeretnék. Szuper jól felidéztem, hogy mit írtam le. A  zabkása minden formája és a csokisak jöttek velem a mostani hétre. Kíváncsian várom még a három sós ízt, amit nem próbáltam.
Nálam ebbe a kategóriába bele fér egy másik találkozás is. Katával. Ő vezeti a kirendeltséget. látszik rajta, hogy szívügye az egész. Valahol az ő személye segít át a dolgokon. Figyel, aggódik. Másik módszereknél ilyet nem kaptam, pedig igényeltem volna.  Néha úgy érzem, hogy rátelepszem, de eddig még nem küldött el. A heti beszélgetések nekem segítenek abban, hogy ne inogjak meg és valakinek elmondhassam a kis győzelmeimet magam felett.
Testi érintés -
Régebben sokkal taktilisabb voltam, ma már igyekszem nem lenni. engem nem zavar, ha hozzámérnek. A masszázs az egyik kedvencem. Sajna erre a hétre nem tudtam kozmetikushoz időpontot egyeztetni, de a jövő hétre igen. (Jövő hétfői győzelmi kényeztetés, ami miatt nem bűnözhetek, ha akarnék sem.)
Az utolsót nem építettem be a mai napba: szívességek. ( Majd a munkahelyen jöhet a segítős attitűdöm.)
Na, azért nem volt minden ennyire optimális! délben megcsúsztam az ebéddel, pontosabban nem vittem ennyi fehérjét. (Elszaladt az idő Katával.) Mindent át kellett strukturálnom. a kilencven percenkénti shake nem volt probléma, de tegnap este nem tartottam be a két perces szabályt. ( Amit két percen belül elintézhetsz, azt tedd meg rögtön.) Reggel roham volt és elfelejtettem kitenni a fagyasztóból a húst. olvadás és elkészítés tovább tolná az evés idejét, így csak zöldséget ebédeltem. A zeller-retekcsíra- uborka így is intenzív ízélménnyel lepett meg ismét.
Az esti sós viszont 22 óra környékére húzódott. Már nagyon vártam a thai levest. Hm...újabb tapasztalat. Kókusztejes élmény jött vissza intenzív paprikás szerű ízzel. Már tudom, hogy inkább az indiai lesz a kedvencem.



2017. január 16., hétfő

Hatodik nap

Mindig azt hallom,  hogy a fogyás fejben dől el. A tudatos szint alatt sokkal mélyebben futnak önszabotáló programok, amik nem engedik, hogy változzon az ember. ezek sok minden miatt kialakulhatnak. Lehet szülői, családi minta vagy saját megéléses más tapasztalat alapján is. Minél régebb óta fut a program annál nehezebb legyőzni. a változástól való félelme az agyunknak sok mindenre képes. Legtöbbször halogatni vagy feladni.
Nekem már lassan negyven éve fut a programom vagy még több ideje. Első gyerekként anyu mindig attól félt, hogy azért sírok, mert éhes vagyok. ( Legnagyobb félelme volt, hogy éhen halok- ezt mesélte.) Hatvan centisen és 3.20-val születtem, terhes vitamin nélkül. Kicsit sodrott nudli voltam, nem a pufi angyalka típus. Anyu etetett, mert nála a szeretet jele volt. Ma is, ha jön hozzánk vendég az mindig ki van traktálva és ha nem éhes akkor is enni kell, mert anyu nem hagyja békén.
Két évvel az esküvő után jöttem, már nagyon várt mindenki. Házunkban együtt élt négy generáció. Akkor nem is tudtam, hogy milyen szerencsés vagyok. Még két dédanyámat is láttam, igaz csak az egyikre emlékszem. Velünk lakott hét éves koromig a hátsó szobában. Nagyon örült annak, hogy jó az étvágyam, mert anyukán gyerekkorában nagyon vékony volt és folyamatosan betegeskedett. Mindig stikában adott enni nekem, hogy nagyra nőjek. Sikerült is, csak az irány lett kicsit eltájolva. 
Nagyszüleim, akik a háború és az ötvenes évek alatt is éheztek,mindig  raktároztak tartós élelmiszereket a spájzban. Tőlük az láttam, hogy akármi van ezekből mindig többet kell tartani, mert sosem lehet tudni...A névnapok, karácsony, húsvét, búcsú terülj-terülj asztalkám voltak.
Anyu sosem értette, hogy mitől hízok, ha nem eszem sokat. Egyszer rájött, hogy a dédinél kezdem a vacsorázást, majd mamáéknál fojtatom és végül náluk fejezem be. 
Tizenéves koromig nem sok minden változott. Kilógtam a sorból magasságilag és szélességileg. A középiskolában fogytam harminc kilót a sportnak és Marcsi bácsiéknak  köszönhetően. Nagyon vártam, hogy most észre vesznek a fiúk és megtalálom a  másik felem. Jön a család és a gyerekek. Nem így lett. A fősulira nem vettek fel először. Először éreztem, hogy ez számomra óriási kudarc, mert erre készültem 12 éves koromtól. Nem lett munkahelyem, otthon készültem. Megteremtődött elég idő arra, hogy elkezdjen futni az anyutól látott aggodó program a "mi van, ha". Mi van, ha nem vagyok elég okos és társai. Nyugtatásul elkezdtem többet enni és egy év alatt tizenkét kilót híztam. Felvettek! Jöttek az újabb kihívások és a megfelelési kényszer, amit evéssel csillapítottam. ( Már akkor tudtam, hogy nagy a baj, amikor egyik vizsgám előtt képes voltam éjjel elmenni az éjjel-nappaliba jégkrémért kétszer.) Az idegesség-evés váltakozott folyamatosan. Ha kicserélném a szavakat, akkor azt hihetné bárki, hogy függő lettem. Ezért szoktam mondani, hogy azt a legkönnyebb mondani, hogy fogyj le és ha nem sikerül, akkor rásütni a ,másikra az akaratgyengeséget.
Közben folyamatosan sikertelenül kísérleteztem a kapcsolataimban és valahol magamban már fel is adtam, amikor beütött a betegség. Újra kellett gondolnom sok mindent. Rájöttem, hogy nincs időm halogatni. Csak a most van. Ekkor olvastam a hirdetést.
A hosszú múltbanézés köszönhető annak, hogy a bejegyzés egy nappal később született meg. A pesti nap sokat adott lelkileg. Támogatást, nyitott és elfogadó embereket. Tudatosított sok mindent és ami tudati szinten van, az megváltoztatható.
Most éppen ezt a tudatosságot gyakorlom, amikor előre készülök az útra is. egyetlen játékom a maradék zacskók közötti véletlenszerű húzás is elmaradt. Ennek köszönhetően rájöttem, hogy a csokoládés gabona reggeli még nem mutatta meg magát, pedig új csillagot avattam. Ropogott, mint a rizspuding és csokis ízű. Nekem ennyi elég a koronázáshoz.
Az utazásánál ismét a könnyű elmosogatni elvet képviseltem, ezért jött velem tiramisu, kajszi túrós és a kókuszos. ( Maradt a vonaton is a kanalazz-töltsd meg vizzel-rázzd-idd rendszerem.) 
Külön szerencse, hogy a tréning helyén tudtam mosogatni és a szünetek is az étkezéseim menetét követték. ( Jutalmul utolsónak hagytam a csokis desszertet.)
Ebédre a padlizsános csirkét vittem, amit mungóbab csírával szórtam meg, mint semleges ízű elemmel.
Szállításra és a vonaton evésre gondolva a csirkemell mellé retek és uborka került. Jutalmul együtt utazhattam két egyetemistával és kiélvezhettem látványilag és illatban egy Burger King menüt, valami csirkefalatkás mártogatóssal és desszertként kókuszgolyóval.
 Most mondja nekem valaki, hogy nem mókamester fent az Öreg!
Szinte már vártam a következő tréfáját, ami jött is. Az IC-n van pótjegy, de nincs wifi és fűtés, míg a személyvonaton csak pótjegy nincs. 
A nap zárásaként ingyen szaunázva és csirkelevessel zötyögtem be Szombathelyre. ( Ez utóbbi élvezetes volt a maga módján, nálam játszhat még kategóriássá vált. Még nem tudom, hogy a körülmények áldozata lettem-e.)
Ötödik nap

Hurrá, szombat! Hűtő feltöltés. elmúlt héten nem értem rá, csak a nem kívánt dolgok eltüntetésével végeztem.
Impulzus vásárló vagyok, ezen eddig nem segített a lista sem. ( Főleg azért, mert a táskámban lapult és utólag került elő.) Most reklámújság böngészés volt egész héten hol melyik megengedett zöldség akciós, azután "ember tervez, Isten végez". Havazás, havas eső, csúszós utak. Maradt a jó, öerg ingyen busz. Előzőleg kiírtam, mint mindig a dolgokat, de most post-it cetlire és a pénztárcámra ragasztottam, hogy ne a táska fenekén végezze. Sikeresen vettem  az első akadályt, ami a kenyérillat csábítása. ( Fene egye meg a szaglásomat!) Zöldséges részlegen cikáztam a polcok közt, az ismerős dolgokat keresve. Jégsaláta, jégcsap retek, padlizsán, gomba,karfiol sajna cukkini kifogyott. Üres volt a cikória helye is, pedig kíváncsi lettem volna rá, mert nekem csak a pótkávé jut róla eszembe. Most ez kimarad az édesköménnyel egyetemben.
 Nézegettem a polcokat, hoppá csíra, retek és mungóbab. Ezzel már kísérleteztem, amikor arra gondoltam, hogy ha már nem főzök akkor éljek nyers koszton.  el is olvastam csomó mindent, vettem is egy csíráztató tálat. Becsomagolva most is ott pihen a spájzban. Elő kell majd vennem, mert költséghatékonyság tekintetében a kis dobozkák a legkevésbé jó ár-érték arányosak. ( Le sem tagadhatnám, hogy most ástam bele kicsit magam a gazdasági ismeretekbe.) Tápanyagilag viszont koncentráltan tartalmaznak mindent, amit a későbbi növényben is megvan. Ez a növényi vitaminbomba. A retekről tudtam, hogy erős, tormásan csípős az íze, míg a mungóbabé semleges, kissé roppanós. ( Jó tanács. Ennél a csoportnál tartsuk be a szavatossági időt, mert az íz és az állaga megsínyli másként. Tapasztalatból tudom.)
A zellerrel kicsit tanácstalan voltam, még sosem használtam. Vajon a halványító zeller és a papíron szerepló zellerszár ugyanaz? Kérjek telefonos segítséget? Egy életem, egy halálom, ezt kipróbálom.
Még egy kis időm lévén, ezért sétálgattam, hátha feltöltik a tök és cukkini ládákat. Sajna nem , de találtam római salátát. Vajon mit tud? A rollót, rukkolát ismerem, azt hiszem ez lesz a soros kísérleti alany.
Ekkor vettem észre, hogy a listán szerepel még a póréhagyma is. Meg lettem mentve! A konzultáción ismertetett tiltó listáról két zöldséget sajnáltam: a paradicsomot és a hagymát.  ( A paradicsom esetleg sós termék formájában visszacsempésződhet, majd legközelebb választom.) A hagyma így fog visszajönni, ez már tetszik.
Gyors kör a sütőzacskóért és a csirkemellért! Most már ehetek majd tejterméket is végre. Itt újabb fennakadás lett, mert a zsírszegény túró kb. 10%-os, de nekem csak maxiumum 1%-os lehetne. Vajon ha a 10 deka helyett csak 1-et eszem, akkor helyettesíthető? Meg tudom-e állni, hogy ne bűnözzek? OK., ez most itt marad. Sosem voltam ebben erős. Félő, hogy a fél kiló túró egyszerre tűnne el a pocakomban. Majd keresem tovább a megoldást.
A csirkemell sonka, még kimarad nekem! Eltűnök derékig a hűtőpultban és próbálok rúdban nagyobb adagot venni belőle, de megállapítottam, hogy azok 69%-osak. Már épen feladnám, amikor aranyáron elé pottyan a 10 dekás kiszerelésű Kométa (81%). 60 dekáért fizetek annyit, mint a 3 kiló csirkemellért. Hú, ez egy kicsit rablásnak tűnik! Nem lehet tűnődni, mert most a buszt kell elérnem.
Rögtön elpakolok mindent. Már tudom, hogy kb egy fél csirkemell 20 deka. Leszámoltam, hogy 3 kiló nem 14 csak 12 darab most, ekkor kezdtem a nagyokat formára várni és megnyitni, mintha tölteném, így mentek a mélyhűtőbe. ( A sütőzacsiba is kerülhetne zöldségekkel töltve, fogpiszkálóval összefogva a mell.)
Ebédre az egyik póréhagymát áldoztam be, ahogy régebben szoktam, a felkarikázott zöldséget szétpároltam. Most sóztam és borsoztam, amikor feltettem párolódni a feldarabolt csirkemellel. Egy negyed óra- húsz perc alatt megvolt. A hűtőből mellé egy fej jégsalátát választottam, azzal a felkiáltással, hogy ami megmarad azt vacsorára eszem meg. Rosszul jártam volna, ha így van, mert üresen maradt a tányér az evés végeztével.
Közben pakolászom a holnapi napra  és a jövő hétre. Készülnöm kell a holnapi ebédre, amit viszek. a padlizsán puhának tűnt a vásárláskor, így leggyorsabban fel kell használnom. Enni ettem már padlizsánt egyszer grilleztem, de nem igazán jött be. ( Az erdélyi padlizsánkrémet szeretem, de a bolti verziót szoktam kicsit felturbózni.) A húst is kockára vágtam, hogy holnap ne kelljen sokat vesződni.
Még sosem voltam a holnapi helyszínen, ezért végig pörgetem, hogy mire lehet szükség.  Váltó cipő és ruha, könnyen ehető kaja. Későn jut eszembe, hogy a padlizsán pürévé fog szétesni, ha a hússal együtt párolom. ( Másnap cserébe futurisztikus élmény fogad, mert a hús felvette a héj színét és enyhén lila lett.)
Vacsorára szemezgetek a hűtőből. Az gondolom, hogy esete jó, hogy rágok, ezért a sonka mellé mindig nyers zöldségeket fogok enni. Most két intenzív mellé egy semlegeset társítottam. Sosem próbáltam a zellert, még főve sem. Érdekes, de erős íze mellé a tormásan csípős retekcsírát párosítottam. tudtam, hogy ezek intenzitását csökkentenem kell valamivel, erre legjobb az uborka.
Nem tudom, hogy említettem-e a tányérhasználati változást. Eddigi tányérjaim lecseréltem méretben a kistányérra. Befogtam a zöld színűeket is, erről azt olvastam, hogy nyugtatólag hat. ( Nem szerencsés a piros vagy a sárga tányér, mert többet eszik az ember a nyugtalanság miatt.)
Azt hiszem már sok újdonságot nem tartogatnak számomra az édes ízek, mert a nap folyamán már csak olyanokat húztam fel, amiket már legalább egyszer kipróbáltam. A sós még okozhat meglepit. A spárgakrémleves nem. a vásárláskor nem véletlenül nem került sem spárga, sem vágott borsó a kosárba. Mindkettő számomra nem karakteres íz, ha elém teszik megeszem kategória. A leves is ilyen volt, esetleg főtt spárgával dúsítva  lehetne az élményen fokozni esetleg. Hm, lehet egyszer kipróbálom.
Most először kerültem időben ágyba. minden utazás előtt mániásan takarítottam, mintha arra készülnék, hogy soha többet nem térnék vissza. Irreális félelmem ez a közlekedési balesetektől és a haláltól. Most azonban, hogy túléltem a rákot úgy érzem, hogy ne már, hogy ez uralja az életem! Elengedtem a pánikot és elmentem aludni. 

2017. január 14., szombat

(Nagyon várt) Negyedik nap

Hurrá, túléltem! Eddig csak három napig bírtam ki állati fehérje nélkül. Igaz másként sem pótoltam az elvesztegetettet. Végül már azt mondtam, hogy bármilyen húst megennék, még párizsit is! Most nincs így.
Este becsomagoltam mindent, hogy ne járjak úgy, mint az első nap. Reggelre már tudom, hogy az almás-fahéjas zabkását fogom enni, mert az íze és állaga is tetszik. a pörgős második óra után már venném magamhoz a dolgokat, amikor kollégám jön szerelni a táblát. 
Addigra már kikevertem magamnak a tejcsokoládés desszertet. Majdnem leültem, majdnem a leveshez szükséges mennyiségű víz kellett hozzá! Kellemes mousse állagúra állt össze. ( Először életemben 14. születésnapomon ettem ilyet, amikor fővárosban nyaraltunk. A család somlóizni szeretett volna, de késő délután, amikor megtaláltuk a cukrászdát már csak 1-1 parfé és mousse volt. Elosztottuk, én a mousse-ból ettem. Utána évekig őriztem a papír poháralátétet. Ciki, hogy mindegyik íz valamit felhoz a múltból.)
Egésznapos rohangálás és a régi diákok élménybeszámolója után beterveztem az ebédet. A kókuszos desszertről az jutott eszembe, hogy szaloncukorban a kedvencem és mindig a Bounty szeletet juttatja eszembe. ( Jók ezek az ízek, mert ha ez jut róla eszembe, akkor az agyam arra asszociál, hogy édességet eszem. Az édesség elindítja a szerotonin termelést és nem lesz hangulatingadozás. ez egy agybecsapós diéta.)
Egy órakor mentem volna, hogy a gombámat és a husimat egyem, de a hadkieges tartott előadást. A szimpatikus férfiemberrel utána elbeszélgettünk sok mindenről. Rég voltam ilyen  nyitott mások felé, azt hiszem most értem meg a "most élsz" filozófiát.Huszonévesen tele voltam energiával és élettel, ami betompult a mindennapokba és gépies cselekvések váltották fel, egy lettem az ember-robotok közül. 
Annyira jól sikerült a beszélgetés, hogy elkéstem a kozmetikustól. Nehezítő körülményként még a hó is szakadt, napközben az eső is. Kicsit kamikáze volt így közlekedni biciklivel, ha fékeztem csúszott.
a kezelés előtt megdicsérte a bőrömet. Tény, hogy rég volt ennyire hidratált! Örülök, hogy nem hiába döntöm magamba a vizet! a gyorsav higitása mellett ezek szerint a szöveteket is tölti nedvességgel.
Gyors füzetvásárlás után hazarobogtam, mert várt rám a nyelviskolai első órám! 
A boltban gomba és uborkakészletet töltöttem fel. Csak kicsit nézett furin a kiszolgáló, amikor arra kértem, hogy mondja meg a két csirkemell sonka közül, melyik mennyi húst tartalmaz. Utána nevetve meg is kérdeztem, hogy  kapott-e ilyen kérés a csemegepultban. Azt mondta speciel ilyet még nem.
A lakásba érve vettem észre, hogy ottmaradt a munkahelyemen a shaker a nagy rohanásban. Még jó, hogy van a régi! abba dobtam bele egy tiramisu ízű port. ( Még mindig nem lett a kedvencem.)
Robogtam tovább az órára, ahol nem tartottunk szünetet, így a víz kiment belőlem. Kezdett fájni a fejem, de rohantam, hogy a sulit nyitva találjam. Már annyira lehűlt a levegő, hisz 20.15 volt, hogy a csapadék ráfagyott a járdára. A mozinál elsőre nem tudtam feltolni a biciklim, mert vagy az csúszott vissza vagy én állóhelyben. tisztára egy burleszkben éreztem magam! Alig jártak az emberek, így nem látták Mr. Bean  féle bénázásomat. Alig két percet töltöttem a suliba, míg felmarkoltam az otthagyott szatyrot. Nagyjából akkora értem haza, amikor a sósat szoktam enni, de most még édes és a sonka sem volt meg. könnyűt kellett keresnem, így a kajszis túródesszert csúszott le. ( Közben eszembe jutott, hogy a joghurtok közül is ezt az ízt szeretem.) 
Valdor csirkemell sonka tartalmaz 80% húst, ezért egy felszeletelt kígyóuborkával egyetemben vacsoraként végezte. Ekkor jöttem rá, hogy milyen intenzív az íze, eddig ezt a kenyér és a zöldség elnyomta. 
Arra is rájöttem, hogy azért is sózok intenzívebben a kúra alatt, mert akkor még jobban kívánom utána a vizet. Hát ennyi.
A zöldségleves krutonnal nem lesz a kedvenc, sem színben, sem ízben nem jött be. Egyetlen pozitívuma a kruton volt, ami kicsit élvezhetőbbé tette az élményt.

2017. január 13., péntek

Harmadik nap

Tegnapelőtt derült ki, hogy egy workshopra megyünk kisbusszal. Ez még problémás lehet-gondoltam, mert a zárt térben az illatok fognak csábítgatni. ( Nem tudom mi lelte az folyton eldugult, szaglás elégtelen orromat, de a kezdés óta kiélesedett az érzékelésem. Néha azt hiszem, hogy kaja megtalálásban egy kopót is kenterbe vernék.) Túlélési taktikaként a relaxáció működött, szememet becsuktam és nekem télen tengerparti képem van, amit "nézek" belső mozival. Sikerült is elaludnom és a busz nem tökéletes szigetelése segített az illatok távozásában.
 Erre a napra nem húztam ki az ízeket, hanem tudatosan válogattam, mert az ismerteket tudtam sorrendbe állítani. Ahhoz, hogy 6-kor elinduljak fél órával előtte reggeliznem kellett, amire az almás-fahéjas zabkását választottam. Nagyon tartalmasnak kellett lenni, mert arra számítottam, hogy időben beérünk nagyfaluba, de a csúszás miatt menet közben diszkréten el tudtam készíteni, igaz, a megfelelő mennyiséget már itthon bekészítettem a sztracsatellához. Rehabilitálnom kell ezt az ízt, legutóbb nem nyilatkoztam szépen róla. Lehet, hogy sok vizet tettem vagy türelmetlen voltam. Nem tudom, de most krémesebb lett. Tudtam, hogy a vanília után a csokidarabkákkal fogom befejezni az élvezkedést. Gyorsan két pohár víz, ami mosogatást is elintézte a körülményeknek megfelelően.
6.30-kor indultunk, de így is belecsúsztunk a reggeli csúcsba, három negyed óra alatt ittam meg .fél liter vizet. ( nagyon aktuális lett volna a megérkezés...)
A program unalmas volt, régen ilyenkor kezdtem el valami szénhidrátot vagy cukrot benyomni a szervezetembe, de most sűrűn kortyolgattam helyette a kulcsból a vizemet. Már nagyon vártam az ebédet, mert tegnap tököt pároltam és még sóztam is. A fenébe, megint! Nem szoktam kóstolni, most itt meglett a böjtje. Valami nem stimmelt ehetetlen lett, de nem a sózás miatt. Itthon megnéztem a zacskót, mert hűtött volt és lejárt a szavatossága. Gyorsan előkaptam a rizspudingot, amit a hazaútra tartogattam és megettem. a borzalom után még jobban élveztem a rizsszemek roppanását! Ki se mentem a képzőteremből, mert a folyosón már terjengett a szendvics illata. ( Legutóbb is volt tormás-tarjás, tojáskrémes, marhahúsos, sajtkrémes, kolbászos. Még most is összefut a nyál a számban.)
A délután is sűrű vízivással telt és indulás előtt még megettem a körtés-csokis desszertet.
Haza az út sima és gyors volt, amit tovább rövidített az alvás és a vízivás.
Nagyon várom a holnapi napot, mert végre ehetek húst is! hideg van és még bevásárolnom is kell. Marad a kisbolt. Még szerencse, hogy a felsoroltak közül legalább gomba van. A húsboltot még utolsó pillanatban elcsípem, már nagyon fáj a fejem, mert letelt a három óra. Tényleg nem bírnám ki a nagyobb szünetet a kaják közt.
Vízivás, karamellás csokidesszert és utána főzés. Eszembe jut, hogy ilyenkor szokott jönni a gyors éhségcsillapító a szendvics és tej. Nem mondom, hogy nem hiányzik.
Az esti zöldséget most főzve szeretném elkészíteni, mert kicsit átfáztam a hazaúton biciklivel. A hűtőből karfiolt veszek ki, már régóta használom krumpli helyett. A püré verzió, natúr joghurttal készítve a kedvencem, Nekem a főzés is nagy kunszt, mert régebben próbálkoztam vele és az lett az eredménye, hogy egy hétig ettem egy főzeléket. Praktikusabb volt, ha menzán eszem vagy hozatom az ételt. Most terveznem kell ezt is. Jöhet a holnapi ebéd.Elbíbelődöm a gombával, szeretem egészben megpárolni. Most is így teszek, de mellé teszem a húst is.
Sosem használtam borsot, inkább borsikafüvet. Most viszont szükségem volt az intenzívebb ízre, mert hiányzik. A karfiolt kicsit megszórom, de kevésnek bizonyul. Addig bénázom a zacskóval, amiig a tányérra borul egy része. Oké, akkor falatonként tunkolgatok! Nagy tapasztalás, hogy lassan és az ételre figyelve egyek. Most jöttem rá, hogy turbóban és sok más dolgot csinálva tettem eddig.
A maradék borsot beleöntöttem a gomba párolóvizébe, még azt is eléggé fűszeressé tette számomra.
Este még hátra volt a sós verzió. gondoltam, hogy kipróbálom a karfiol főzővizét felhasználva kikeverni.  a zöldkrémleves krutonnal fejezetnek jót tett a meleg, kicsit sós-borsos alaplé, amiben még pár karfiolmorzsa is úszkált. Ez nagyon bejött!

2017. január 11., szerda

Második nap

Meg lett a böjtje a kései víz és teaivásnak. Hajnalban háromkor, amikor a vese elkezd méregteleníteni, felébredtem és rövidtávfutottam a "kis helyiségig". Másfél óra múlva aludtam vissza, ahhoz pont jól, hogy ne halljam az ébresztést. Sietés, de a tegnapiból okulva, már sorakozik a vizes flakon, vacsik, shaker és a retek. Ma az egész napom menős lesz. ( Tegnap, hogy kiküszöböljem a két egyforma ízű kaját, fogtam és belemarkoltam, de visszaraktam az egyezőket.)
Reggel a rizspudingot méltatlanul, állva eszem meg;npedig megfogadtam, hogy lassan eszem. Vaniliás, de ropognak benne a fincsi rizsszemek. Újabb favorit a láthatáron!
Dolgozatra beesek, futkosok, ügyintézek.  Fáj a fekem. Hoppá! Megint nem ittam vizet és ideje lenne megenni a második adagot is. Három pohár víz enyhíti a lüktetést. Annyira sietek, hogy a körtés csoki desszertet tempósan eszem. Nagy adag a 150 ml-vel és jó körte ízű a csoki mellett. A kanálhasználathoz be is sűrűsödött. Utána csúszott egy pohár víz. Valószínű, hogy ezt fogom követni, mert a négy liter vízhez optimálisan óránként egy pohárral kell innom, így meglesz az adott óra adagja és telítettebb lesz a gyomrom.
Rájöttem, hogy a fogyókúra alatt kicsit elmagányosodom a munkahelyemen, mert nem bírok a csábításnak ellenállni. Egyedül kell ennem, mert az illatok is ingerelnek. A kollégám, akivel bemenetkor találkoztam pörköltet ehetett, mert az illat még ott terjengett a konyhában. Első dolgom volt szellőztetni. ( Elismerésem a családosoknak, akik a családnak főznek is a diéta mellett!)
Rohantam tovább a kórházba. Ide csak a kulcsom vittem, mert "gyors menetre" számítottam. Jött az idő, amikor enni kellett volna az újabb ételt, de üres vizsgáló sehol. Az itt eltöltött két óra alatt egy liter vizet nyomtam magamba., mert a gyomorsav elkezdett dolgozni. Folyamatosan azt éreztem, mint ha acetonos lenne a lehelletem. Ittam és ittam...
A vizsgálat 10 percet sem tartott, de utána megismerkedtem a kórházi mosdó viszonyokkal.( A 21 nap végére lehet, hogy értekezést fogok tudni írni, mert annyiban járok majd.)
Óra megtartva, de utána beesik valaki, hogy segítsek neki. 10 percet  kérem arra, hogy az almás-fahéjas zabkását elmajszoljam kanállal. (Lehet, hogy újabb kedvencet találtam. Micsoda nap!)
Diák után, újabb rendelő előtt, még egy adag. Eddig volt jó a napom, mert rájöttem, nem véletlen a vaníliával szembeni ellenszenvem. Sajnos ezen nem segített az a csokidarabkák özöne a végén. A tiramisu nekem inkább italnak tűnt, mint ételnek, ezért sem fogom újra választani. Találkozásunk gyors volt és fájdalommentes. Ekkor már a retekből, amit magammal vittem, tudtam enni. Valahogy nem ízlett, csípett és a sót is otthon felejtettem. ( Be kellene valami sószóró félét szereznem, mert a munkahelyem konyhájában nincs ilyen.)
Biciklire pattantam és továbbálltam Katához, aki Szombathelyen képviseli a Tomán diet-et. Tegnap este felcsörgött, hogy érdeklődjön arról, hogy bírom a tortúrát. Nagyon jól esett, mert azt éreztem figyel rám. Megbeszéltük, hogy visszamegyek shaker ért. ( Jó, mert arra az adagra van méretezve, ami kell a levesekhez, így sokkal praktikusabb.
Jó érzés volt, hogy grátiszba megkaptam és az is simogatta a lelkemet, hogy a zárás után is ott maradt velem kicsit beszélgetni, átütemezve a családi logisztikát. (Nekem a másik módszerekben pont a személyesség hiányzott. Vedd és menj, nekem nem jön be. Itt nem csak egy archoz köthetem a terméket, hanem helyben is tudok kérdezni, segítséget kérni. Jó, hogy úgy alakítottuk ki a rendszert, hogy hetente járok az újabb dolgaimért. Pár jó szó, egy kis odafigyelés; ami nem csak marketinges trükk. Nekem erre is szükségem van- a lelki támogatásra.)
Tovább biciklizem tőle egy újabb rendelő felé. Szokásos várakozás- vízivás - 1 óra- 1 liter. Már ismerős a napom másik részéből. ( Hoppá! Itt kimaradt és utólag pótlom, hogy diabetológusnál voltam, mert a kórházban szeptemberben felment a cukrom és tartottak a súlyom miatt attól, hogy cukorbeteg leszek. A véreredményeim ezt nem igazolták. Sőt, amióta mérem a szintjét nem fordult elő, hogy két órával az étkezés után 5.8 lett volna! Már ezért megérte belekezdeni!)
Hazaesve, 18 óra körül jön az utolsó  "adagom". A banán desszertnek az illata csap meg. Hm! Karácsony. Akkor kicsit nagyobb mennyiségben lehetett banánhoz jutni. Ez nem lesz harapható, sajnos! A kanálról is enyhén folyik. Nem tudom, hogy a türelmetlenségem miatt vagy ez nem szilárdul meg jobban. Mindegy is!
Telefonálok, szervezek, készülök a holnapi utazásra. Főzöm a holnapi ebédemet. Nem kell nagy dologra gondolni, csak elhasználom a tököt a hűtőből. Közben rágcsálom a retket, ami már sózva van és nem csíp. ( Hanem marja a számat a só, utána jöhet a két pohár víz )
Eléggé kitoltam az időt, hogy a sós is lassan  aktuális legyen. Kihúzom a gombalevest. a tegnapin okulva meleg vízben készítem el. Isteni az illata és darabok is vannak benne. Hozzá teszem én szeretem a gombát, aki nem az nem ezen fogja megszeretni. A curryhez képest enyhébb íz arra bátorít, hogy kortyolgassak és ne kanalazzak. A shékert vízzel kiöblítem kétszer, amit nem a mosogatóba, hanem a szervezetembe öntök. Még várom, hogy megfőjjön a tök, mert holnap korán kelek, időben kellene aludni menni.

2017. január 10., kedd

Első nap

Tegnap este még főztem egy adag borsmenta teát, cickafarkkal. Üresen hagytam, ezt vittem magammal a suliba. Soha nem teszem többé, mert a borsmenta illatától nem tudtam inni belőle óránként ahogy terveztem. Helyette maradok a csapvíznél és csak hétvégén turbózom fel teával a folyadék fogyasztásomat.
Megfogadtam, hogy a termékeket véletlenszerű sorrendben eszem, 
Shakernek a régi Herbalife-osat használom. Már reggel rájöttem, hogy ez rossz ötlet. két dolog miatt is. Első, túl nagy a mérete, mert fél literes adagokhoz lett méretezve. A legnagyobb folyadékmennyiség az 150 ml ennél a metódusnál. Elveszik a falra és a kezemre kenődve, ahogy megdöntve próbálom kivenni a pohárból. Ez ekkora mennyiségnél luxus!
A darabkák beleragadnak a shaker tartozékba, ez a második ok. 
Véletlenszerű reggelimet még a fél órás felkelés utáni határon belül eszem meg. Zabkása ízű bent marad a kedvencek közt, már csak szilárdabb állaga miatt is, alig 1 dl víz kellett hozzá. Itt még megittam a két pohár vizemet gondolva arra, hogy elfelejtek inni.
Vakon választok és bekészítem a vizes flakont teával töltve, a poroszacsikat. Megnyugszom és ezzel a lendülettel elfelejtem vinni a zöldséget. (Erre délben ébredek rá.)
Első óra után rohanok shékelni,  sikerül a sztracsatellát kifogni. Nem a kedvencem az íze és még híg is! Ezt hiába vártam, hogy sűrűsödjön! Iszom a pohárból. Viszont jól telit. három óra múlva még csak 2 pohár teát ittam meg, mert túl erősnek éreztem. A fejfájás emlékeztet evésre-ivásra.  Jön a karamellás csokoládé desszert. Ez legalább sűrűvé vált, ami kimostam a shaker tetejét. Hurrá! Kanállal eszem, teljes átéléssel! Lassan , élvezkedve! Iszom utána a vizet, ez még jobban eltelít. 
Utána küldöm a teát is, a majdnem 1 liter délutánra hatni kezd. ( A suli WCpapír fogyasztását fel fogom lendíteni.)
Délután, mintha hasonló íz lenne. Igen, sikerült ugyanolyat húzni! A karamellát még mindig nem érzem benne, még a darabokban sem! ( Szeretem ennek ellenére, mert a 1,5 dl-vel ez a legnagyobb adag.) 
Délután az elfelejtett zöldség helyére nyomom be a sok-sok vizet, két liter lemegy 2 óra alatt.
Négy órakor még bekanalazom a csoki desszertet, ami hasonló, mint elődei. Állagra, ízre jó. Lassan élvezkedem.
Otthon megiszom a reggeli tea maradék egy literét a vacsira evett felkarikázott, sózott kígyóuborkával. Kicsit csipte a számat a só, mert nem szoktam használni, de most kell. Sosem gondoltam, hogy ez milyen jól fog esni!
Most öt percenként ugrálok fel a blogom mellől, ami már lassan sport teljesítmény lesz!
Most arra játszom, hogy az utolsó, sós ízű port minél később egyem meg. Félek ez sem segít a gyomromon, ami nagyon üres!
Na, majdnem 21 óra, most megeszem a sósat! Hurrá! Curry-t húztam ki a csomagból. Gondoltam, hogy ez be fog jönni. Az intenzív, de nem csípős íze jól eltelített. Kanállal ettem, hogy tovább tartson. Azt hiszem ennél az íznél holnap kipróbálom a meleg vizet, mert ekkor teljesen leves érzetem lesz
Hű, túléltem a mai napot!
Nulladik nap

Sosem teszek új évi fogadalmat, mert január 2-án el szoktam bukni. Most arra gondoltam, hogy hagyom történni a dolgokat ( amúgy sincs bele szólásom). 
A tavalyi évben elengedtem egy dolgot, már nem kell görcsölnöm, ettől visszatért a huszonéves lazaságom. Nekem ez nagyon tetszik. Nem is gondoltam, hogy az évek alatt mennyire belemerevedtem a dolgaimba. 
Egy betegség kellett, hogy kimozdítson. Új évben nem fogadalmam van magamnak, hanem jó tanácsom: Élvezd, ami adatik!
Innen szemlélődve két dolog ugrott elém az elmúlt héten.
A Facebook-on egy játék. kommentelni kellett egy kérdésre. Nagyon ritkán szoktam, mert én inkább kukkolós-likeolósnak (talán így írandó) tartom magam.
Megtettem és megnyertem a négy havi bérletet. Nincs több kifogás! Angolul kezdek tanulni.
Ezzel egy időben jött a másik problematikus területen is egy lehetőség. 
Konzultáció Tomán Szabinával.  Írtam az újonnan nyíló szombathelyi üzletébe. jött a válasz, hogy 9-én 11 óra.
Hétvégi szakadó havazás után kamikáze biciklisként érkeztem, percre pontosan. 
Elvonultunk egy szobába, ahol a szokványos kérdések ( név, magasság, testsúly, betegség)  mellett eddigi próbálkozások is szóba kerültek. Közvetlen volt, így azt is elárulta, hogy ő is most kezdte az első szakaszát. ezen kicsit megdöbbentem, mert szerintem jó alakja volt, de az mondta, hogy önmagához képest kövér. ( A súlyáról annyit, hogy 12 évesen voltam ennyi!) Jó volt, hogy mesélt a családjáról, akik nem modell alkatúak. Láttam, hogy ő is emberi és hasonló problémáink vannak. ( Volt vele egy cuki  kölyök kutyus, aki egy régebbi kutyusunkra emlékeztetett.)
Elmondta a lényeget. Kicsit hanyadt vágtam magam. Négy napig gyakorlatilag zöldség a fehérjével. Legutóbb három napig bírtam hús nélkül. Mi lesz ebből? A zöldség is nyers vagy párolt, negyedik naptól a csirkemell is.
Négy liter folyadék, nekem nem problémás, bár utóbbi időben már a két litert is alig súroltam és az is egyenletlenül elosztva, főleg délután.
Ő is ebédre evett egy terméket. Megkóstoltam, finom karamell íze volt. ( Ma is tanultam valami újat. Eddig mindegyik fehérjeporos diéta nem sikerült, mert csomós maradt vagy leragadt a por. Ma jöttem rá, hogy rosszul csináltam. A helyes sorrend folyadék és rá a por! )
Utána elkezdtük válogatni az egy  heti adagot. Nekem az édesnél az volt szempont, hogy csokis legyen. Az agyamat így jobban be tudom csapni, hogy IGAZI édességet eszik. a sósnál, pedig az intenzívebb ízeket kerestem és a krutonosakat. ( Az italokat meg sem néztem, mert így is kevesebbet eszem, ha még ennél is kevesebb lesz, akkor nehezebben fogom bírni.)
Hazaérve jött a jobbik rész, a hűtőből kiettem mindent, ami holnaptól tilos. Extrém volt a szalámi-virsli-kenyér-paradicsom után kakaó-fahéjas csiga-natúr joghurt elegy.
Hát nem tudom mit hoz a holnap!