Eső és szerenád ezek jutnak eszembe a ballagásról.
Délután még napfényes időben mentünk szerenádozni osztályfőnökünkhöz. A kollégiummal szembe, az új templom mellett lakott. "Most búcsúzunk és elmegyünk ..." Hát, kicsit hamisan, de lelkesen énekeltünk neki. A kicsi panellakásba zsúfolódtunk és bekaptunk pár falatot.
A szerenád azért volt érdekes számomra, mert bepillanthattunk a tanáraink "titkos" magánéletébe. Az esősbe hajló időjárás, sem rettentett el bennünket attól, hogy elmenjünk vendégségbe hozzájuk. Az ének tanárunk a nyolcadikon lakott és kis kosárkában engedte le az elemózsit. (Neki extra dalt is szántunk, mivel jól csak a Kakukkot tudtuk elénekelni, ezért őt ezzel is megörvendeztettük. Annyira nevetett...) Matektanárunknál, aki legendásan nem fogadott senkit, elértük, hogy felhúzza a redőnyt és megköszönje az előadást. Az angol és magyar tanárunk ugyanannak a háznak a földszintjén lakott. Valószínű betörőriasztónak szánták az ember nagyságú csalánt, de minket is jól összecsípett. Annyian zsúfolódtak a parányi lakásokba, hogy az ablakon keresztül mi is részesei lehettünk más osztály beszélgetésének. Testi tanárunkhoz érve már zuhogott az eső ő mégis szolidalított velünk, amikor az udvaron nem húzta fel az esernyőjét. Feleségétől meleg teát és száraz törülközőt kaptunk, amíg vártuk a vihar elültét. Annyira kicsi volt a lakásuk, hogy a szomszéd kollégiumunk eresze alatt sorjáztunk, mint a fecskék. Átázva, fázva elkéstük az utolsó buszt. Még jó, hogy a telefonhiányos időben előre megbeszéltük, hogy értünk jön édesapám, ha 23 óráig nem értünk haza.
(Már előző nap átadtuk nekik ajándékainkat. Még a tavaszi szünetben elmentünk Nagykanizsára osztálytársammal,Adrival és az anyukájával. Előtte mindenkiről kinyomoztuk, hogy mi a kedvence és szűkös keretünkből megpróbáltunk mindenkinek teljesíteni azt. Tettük ezt azért, mert előtte évben mindegyik tanár választhatott, hogy barna vagy fehér műanyag virágládát kér. Mi ennél ötletesebbek akartunk lenni. Egyik rajztanárunk lakkozott gyűrűtartót, másik teakannát és csalánteát vihetett haza. Erős dohányos kémia tanárunk bőr alapra helyezett üveg hamutálat kapott. Sokáig vizsgálgatta, majd megszólalt:
- De jó, ha eltörik kicserélhetem egy petri csészével!)
Idén is esik az eső. Most én várom a szerenádozókat. A körözött illata terjeng a szobában. A harmadikról, mint egy várkisasszony, fogom 37 lovag gajdolását hallgatni.
