Kilencedik nap.

Rövid leszek, mert a kialvatlanság, félévzárás nem kedvez a napi ritmusomnak és az íráskedvemnek. Agyi zombiként működtem végig az egész napot, csak annyi időre szívtam fel magam, amíg emberek közt voltam. Most saját bőrömön tapasztaltam azt, hogy a kialvatlanság éhessé tesz. Egész nap csak azt lestem, hogy másfél óránként kikanalazzam a desszertet. A hasamat teljesen üresnek éreztem, mintha most fogyott volna el minden tartalékom.
A munkahelyen is fűtöttek ezerrel, majdnem leragadt a szemem. Ma hiába ittam a vizet, rövid ideig segített.
Egy órája ettem meg a csirkemell sonkát a zeller-uborka-római saláta-mungóbab csíra keverékemmel. Még gyorsan elkészítem a holnapi ebédet és megyek aludni, mert szerintem csak ez segíthet.
Most megtanultam, hogy a kerti zöldségleves a nekem jó ízű! Meleg vízzel elkészítve és lassan kanalazva megnyugtatta a gyomromat. A mai állapotomban az is közrejátszhatott, hogy a husi kevesebb volt, mint 20 deka és a porokat valószínűleg ezért kívántam jobban.( Úgy látom ezt nem tudom megspórolni, mert visszaüt.) Többet nem szívatom meg magam!
A gomba és a párolt hú elkészült, ezért elteszem magam.