Második nap
Meg lett a böjtje a kései víz és teaivásnak. Hajnalban háromkor, amikor a vese elkezd méregteleníteni, felébredtem és rövidtávfutottam a "kis helyiségig". Másfél óra múlva aludtam vissza, ahhoz pont jól, hogy ne halljam az ébresztést. Sietés, de a tegnapiból okulva, már sorakozik a vizes flakon, vacsik, shaker és a retek. Ma az egész napom menős lesz. ( Tegnap, hogy kiküszöböljem a két egyforma ízű kaját, fogtam és belemarkoltam, de visszaraktam az egyezőket.)
Reggel a rizspudingot méltatlanul, állva eszem meg;npedig megfogadtam, hogy lassan eszem. Vaniliás, de ropognak benne a fincsi rizsszemek. Újabb favorit a láthatáron!
Dolgozatra beesek, futkosok, ügyintézek. Fáj a fekem. Hoppá! Megint nem ittam vizet és ideje lenne megenni a második adagot is. Három pohár víz enyhíti a lüktetést. Annyira sietek, hogy a körtés csoki desszertet tempósan eszem. Nagy adag a 150 ml-vel és jó körte ízű a csoki mellett. A kanálhasználathoz be is sűrűsödött. Utána csúszott egy pohár víz. Valószínű, hogy ezt fogom követni, mert a négy liter vízhez optimálisan óránként egy pohárral kell innom, így meglesz az adott óra adagja és telítettebb lesz a gyomrom.
Rájöttem, hogy a fogyókúra alatt kicsit elmagányosodom a munkahelyemen, mert nem bírok a csábításnak ellenállni. Egyedül kell ennem, mert az illatok is ingerelnek. A kollégám, akivel bemenetkor találkoztam pörköltet ehetett, mert az illat még ott terjengett a konyhában. Első dolgom volt szellőztetni. ( Elismerésem a családosoknak, akik a családnak főznek is a diéta mellett!)
Rohantam tovább a kórházba. Ide csak a kulcsom vittem, mert "gyors menetre" számítottam. Jött az idő, amikor enni kellett volna az újabb ételt, de üres vizsgáló sehol. Az itt eltöltött két óra alatt egy liter vizet nyomtam magamba., mert a gyomorsav elkezdett dolgozni. Folyamatosan azt éreztem, mint ha acetonos lenne a lehelletem. Ittam és ittam...
A vizsgálat 10 percet sem tartott, de utána megismerkedtem a kórházi mosdó viszonyokkal.( A 21 nap végére lehet, hogy értekezést fogok tudni írni, mert annyiban járok majd.)
Óra megtartva, de utána beesik valaki, hogy segítsek neki. 10 percet kérem arra, hogy az almás-fahéjas zabkását elmajszoljam kanállal. (Lehet, hogy újabb kedvencet találtam. Micsoda nap!)
Diák után, újabb rendelő előtt, még egy adag. Eddig volt jó a napom, mert rájöttem, nem véletlen a vaníliával szembeni ellenszenvem. Sajnos ezen nem segített az a csokidarabkák özöne a végén. A tiramisu nekem inkább italnak tűnt, mint ételnek, ezért sem fogom újra választani. Találkozásunk gyors volt és fájdalommentes. Ekkor már a retekből, amit magammal vittem, tudtam enni. Valahogy nem ízlett, csípett és a sót is otthon felejtettem. ( Be kellene valami sószóró félét szereznem, mert a munkahelyem konyhájában nincs ilyen.)
Biciklire pattantam és továbbálltam Katához, aki Szombathelyen képviseli a Tomán diet-et. Tegnap este felcsörgött, hogy érdeklődjön arról, hogy bírom a tortúrát. Nagyon jól esett, mert azt éreztem figyel rám. Megbeszéltük, hogy visszamegyek shaker ért. ( Jó, mert arra az adagra van méretezve, ami kell a levesekhez, így sokkal praktikusabb.
Jó érzés volt, hogy grátiszba megkaptam és az is simogatta a lelkemet, hogy a zárás után is ott maradt velem kicsit beszélgetni, átütemezve a családi logisztikát. (Nekem a másik módszerekben pont a személyesség hiányzott. Vedd és menj, nekem nem jön be. Itt nem csak egy archoz köthetem a terméket, hanem helyben is tudok kérdezni, segítséget kérni. Jó, hogy úgy alakítottuk ki a rendszert, hogy hetente járok az újabb dolgaimért. Pár jó szó, egy kis odafigyelés; ami nem csak marketinges trükk. Nekem erre is szükségem van- a lelki támogatásra.)
Tovább biciklizem tőle egy újabb rendelő felé. Szokásos várakozás- vízivás - 1 óra- 1 liter. Már ismerős a napom másik részéből. ( Hoppá! Itt kimaradt és utólag pótlom, hogy diabetológusnál voltam, mert a kórházban szeptemberben felment a cukrom és tartottak a súlyom miatt attól, hogy cukorbeteg leszek. A véreredményeim ezt nem igazolták. Sőt, amióta mérem a szintjét nem fordult elő, hogy két órával az étkezés után 5.8 lett volna! Már ezért megérte belekezdeni!)
Hazaesve, 18 óra körül jön az utolsó "adagom". A banán desszertnek az illata csap meg. Hm! Karácsony. Akkor kicsit nagyobb mennyiségben lehetett banánhoz jutni. Ez nem lesz harapható, sajnos! A kanálról is enyhén folyik. Nem tudom, hogy a türelmetlenségem miatt vagy ez nem szilárdul meg jobban. Mindegy is!
Telefonálok, szervezek, készülök a holnapi utazásra. Főzöm a holnapi ebédemet. Nem kell nagy dologra gondolni, csak elhasználom a tököt a hűtőből. Közben rágcsálom a retket, ami már sózva van és nem csíp. ( Hanem marja a számat a só, utána jöhet a két pohár víz )
Eléggé kitoltam az időt, hogy a sós is lassan aktuális legyen. Kihúzom a gombalevest. a tegnapin okulva meleg vízben készítem el. Isteni az illata és darabok is vannak benne. Hozzá teszem én szeretem a gombát, aki nem az nem ezen fogja megszeretni. A curryhez képest enyhébb íz arra bátorít, hogy kortyolgassak és ne kanalazzak. A shékert vízzel kiöblítem kétszer, amit nem a mosogatóba, hanem a szervezetembe öntök. Még várom, hogy megfőjjön a tök, mert holnap korán kelek, időben kellene aludni menni.
Reggel a rizspudingot méltatlanul, állva eszem meg;npedig megfogadtam, hogy lassan eszem. Vaniliás, de ropognak benne a fincsi rizsszemek. Újabb favorit a láthatáron!
Dolgozatra beesek, futkosok, ügyintézek. Fáj a fekem. Hoppá! Megint nem ittam vizet és ideje lenne megenni a második adagot is. Három pohár víz enyhíti a lüktetést. Annyira sietek, hogy a körtés csoki desszertet tempósan eszem. Nagy adag a 150 ml-vel és jó körte ízű a csoki mellett. A kanálhasználathoz be is sűrűsödött. Utána csúszott egy pohár víz. Valószínű, hogy ezt fogom követni, mert a négy liter vízhez optimálisan óránként egy pohárral kell innom, így meglesz az adott óra adagja és telítettebb lesz a gyomrom.
Rájöttem, hogy a fogyókúra alatt kicsit elmagányosodom a munkahelyemen, mert nem bírok a csábításnak ellenállni. Egyedül kell ennem, mert az illatok is ingerelnek. A kollégám, akivel bemenetkor találkoztam pörköltet ehetett, mert az illat még ott terjengett a konyhában. Első dolgom volt szellőztetni. ( Elismerésem a családosoknak, akik a családnak főznek is a diéta mellett!)
Rohantam tovább a kórházba. Ide csak a kulcsom vittem, mert "gyors menetre" számítottam. Jött az idő, amikor enni kellett volna az újabb ételt, de üres vizsgáló sehol. Az itt eltöltött két óra alatt egy liter vizet nyomtam magamba., mert a gyomorsav elkezdett dolgozni. Folyamatosan azt éreztem, mint ha acetonos lenne a lehelletem. Ittam és ittam...
A vizsgálat 10 percet sem tartott, de utána megismerkedtem a kórházi mosdó viszonyokkal.( A 21 nap végére lehet, hogy értekezést fogok tudni írni, mert annyiban járok majd.)
Óra megtartva, de utána beesik valaki, hogy segítsek neki. 10 percet kérem arra, hogy az almás-fahéjas zabkását elmajszoljam kanállal. (Lehet, hogy újabb kedvencet találtam. Micsoda nap!)
Diák után, újabb rendelő előtt, még egy adag. Eddig volt jó a napom, mert rájöttem, nem véletlen a vaníliával szembeni ellenszenvem. Sajnos ezen nem segített az a csokidarabkák özöne a végén. A tiramisu nekem inkább italnak tűnt, mint ételnek, ezért sem fogom újra választani. Találkozásunk gyors volt és fájdalommentes. Ekkor már a retekből, amit magammal vittem, tudtam enni. Valahogy nem ízlett, csípett és a sót is otthon felejtettem. ( Be kellene valami sószóró félét szereznem, mert a munkahelyem konyhájában nincs ilyen.)
Biciklire pattantam és továbbálltam Katához, aki Szombathelyen képviseli a Tomán diet-et. Tegnap este felcsörgött, hogy érdeklődjön arról, hogy bírom a tortúrát. Nagyon jól esett, mert azt éreztem figyel rám. Megbeszéltük, hogy visszamegyek shaker ért. ( Jó, mert arra az adagra van méretezve, ami kell a levesekhez, így sokkal praktikusabb.
Jó érzés volt, hogy grátiszba megkaptam és az is simogatta a lelkemet, hogy a zárás után is ott maradt velem kicsit beszélgetni, átütemezve a családi logisztikát. (Nekem a másik módszerekben pont a személyesség hiányzott. Vedd és menj, nekem nem jön be. Itt nem csak egy archoz köthetem a terméket, hanem helyben is tudok kérdezni, segítséget kérni. Jó, hogy úgy alakítottuk ki a rendszert, hogy hetente járok az újabb dolgaimért. Pár jó szó, egy kis odafigyelés; ami nem csak marketinges trükk. Nekem erre is szükségem van- a lelki támogatásra.)
Tovább biciklizem tőle egy újabb rendelő felé. Szokásos várakozás- vízivás - 1 óra- 1 liter. Már ismerős a napom másik részéből. ( Hoppá! Itt kimaradt és utólag pótlom, hogy diabetológusnál voltam, mert a kórházban szeptemberben felment a cukrom és tartottak a súlyom miatt attól, hogy cukorbeteg leszek. A véreredményeim ezt nem igazolták. Sőt, amióta mérem a szintjét nem fordult elő, hogy két órával az étkezés után 5.8 lett volna! Már ezért megérte belekezdeni!)
Hazaesve, 18 óra körül jön az utolsó "adagom". A banán desszertnek az illata csap meg. Hm! Karácsony. Akkor kicsit nagyobb mennyiségben lehetett banánhoz jutni. Ez nem lesz harapható, sajnos! A kanálról is enyhén folyik. Nem tudom, hogy a türelmetlenségem miatt vagy ez nem szilárdul meg jobban. Mindegy is!
Telefonálok, szervezek, készülök a holnapi utazásra. Főzöm a holnapi ebédemet. Nem kell nagy dologra gondolni, csak elhasználom a tököt a hűtőből. Közben rágcsálom a retket, ami már sózva van és nem csíp. ( Hanem marja a számat a só, utána jöhet a két pohár víz )
Eléggé kitoltam az időt, hogy a sós is lassan aktuális legyen. Kihúzom a gombalevest. a tegnapin okulva meleg vízben készítem el. Isteni az illata és darabok is vannak benne. Hozzá teszem én szeretem a gombát, aki nem az nem ezen fogja megszeretni. A curryhez képest enyhébb íz arra bátorít, hogy kortyolgassak és ne kanalazzak. A shékert vízzel kiöblítem kétszer, amit nem a mosogatóba, hanem a szervezetembe öntök. Még várom, hogy megfőjjön a tök, mert holnap korán kelek, időben kellene aludni menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése