Vissza a startvonalhoz!

 Nem vagyok egy nagy naplóiró. A fejemben pörögnek a gondolatok és lassú kézzel gépelt sorok nem győzik követni. Történnek az események és megszületnek a bejegyzések - a fejemben. 

Sokadik fogadkozás, hogy másként csinálom. 2021. Remélem a változás éve leszel.

Leltározzunk!

Hálás vagyok:

Olyan barátért, aki motivál arra, hogy többet mozogjak, változtassak. 

Covid virusért, mert bebizonyitotta, hogy másként is lehet dolgozni. Egyedül az emberi érintés hiányzott, de olyan sok törődést kaptam emberektől, hogy ismét hinni kezek bennük.

Január 2-án irtam le a fenti sorokat. Most teszem közzé, amikor lezárult egy tanév. 

Huszonhatodik nap

Atya ég! Már több, mint egy hete nem írtam. Az elmúlt hét egy kicsit pörgős volt. Hétvégén teljesen feltöltődtem. Andi, a stylist megdicsérte a cuccomat. A piros poncsót a narancsos sálat, amit hétköznap is hordok.  Alatta Ulla Popken pulcsim lapult, de nem e miatt éreztem magam dögösnek, hanem a fekete térdfarmer miatt, ami 52-es volt. Az öltözéket a hasított bőr, vörös térdcsizmám tette teljessé. Tinédzser korom óta vágytam egyre és meg is vettem, de kellett a fogyás, hogy menni is tudjak benne. A nap végére már tudtam, hogy a szépségért meg kell szenvedni! A műanyag talptól fájt a sarkam, de így is elmentem egy jótékonysági koncertre. Rohantam, hogy odaérjünk( Maradok a sportcipőnél.) Isteni volt, mert folyamatosan változtatták a helyüket és még sosem láttam két karnagyot együtt dolgozni. Imádom csukott szemmel élvezni a zenét, de most nem lehetett, mert abban a pillanatban elaludtam volna.

Móniék cukik voltak, mert előre ettek, hogy ne izgassanak engem. A pomelót nekem vették, kicsit elszontyolodtak, hogy abból sem eszem, de vigasztaltam őket, hogy majd legközelebb.

Másnap a csajkörbe Orsi fincsi kókuszgolyónak kinéző vegán édességet hozott. Amikor megtudta, hogy már csak egy napom van hátra az első szakaszból csomagolt nekem kettőt. A vonathoz időben érkeztem, de most teljesen tele volt. Utálom a bezártságot! Sem olvasni, sem enni nem tudtam rendesen. Nőtt bennem a feszültség és beindultak a régi beidegződések, hiába ittam vizet, valamit ennem kellett. Megettem a két golyócskát...utána nyugi lett. Nem voltam álmos, ezért végig gondolkodtam az utat és hazaérve még a pályázati anyagot is el kezdtem írni. Hajnalba keltem ahhoz, hogy befejezzem. Alig értem oda angolra, innen futás Katához. Itt teázás és lelki feltöltődés várt. Aranyos volt, mert hozta az akciós túrókat az Aldiból. Grátisz csirke- és pulykamell felvágottat is kaptam! 

Rohantam tovább kozmetikus, majd a suli. Gyorsan ettem a túróból ebédre a felvágottal. Neki ültünk az anyagok összefésülésének. a főnök fél ötkor elment, mi maradtunk a kolléganővel. Vacsi a túróból és a felvágott második fele. ( Hála érte Kata!) Fél nyolckor fellélegeztem, hogy vége; de kiderült még csak az első felén vagyunk túl. A portás élénken kérdezgette, hogy mikor végzünk, mert fél tiz körül van az idő és fél óra múlva zár. Mi előtte kicsivel mentünk haza. Bevásárlás nuku. Így fogok nekivágni a hétnek.

Másnap hajnalban alig bírom kikanalazni magam az ágyból. Rutinból nyomom az órákat és az angolon már zombi vagyok teljesen. Ete már nagyon ég a gyomrom az idegtől és az ebédre megevett paradicsomtól és grapefruittól. Azt gondoltam, most másként lesz. Fellökte megint a savamat, ami az üres gyomorral kombinálva nem jó. a joghurt is beindította a papírfogyasztást. Más sem hiányzik még, mint egy hasmenés! Hazaérve csak az ágyat látom magam előtt! Relaxálok, bele alszom. Éjjel fent vagyok éhesen és nem tudom visszaaludni, akárhogy iszom a vizet. Dolgozom, de csak egy protein szelet után nyugszom el. korán lesz a másnap.

Hiába eszem a multivitamint nem segít! A fene éhes vagyok folyamatosan. Keresem, hogy mivel tudnék segíteni. Még nem találtam ki. Viszont tökéletesen szabotálom a vízivást, hétvégén a második kulcsom hagytam el, még maradt egy, de most ez sem segít. Nagyon nyugtalan vagyok. Csütörtökön értekezlet és szülői, megint estig leszek. Pénteken jönnek Száváék! Egész héten ez nyomaszt, Brigit csak csütörtökön sikerül elérni. Semmi különös, ha tudok menjek át a verseny előtt a lányokhoz.

Szuper! Óra- rohanás-puszik, ölelés-vissza-suli-vissza lányok- kávézás-Misi köszöntése az egyetemen- Kámoni Arborétum kiállítás megnyitó-hazaérés. Topogás az ajtó előtt, nincs meg a kulcs. Telefont nem veszik fel, de szerencsére a folyosó szomszéd megjelenik és felajánlja, hogy visszavisz. Megtalálták a kulcsot és bejutottam nyolc körül a lakásba. Induláshoz képest tizenhárom óra múlva lerogyok az ágyra!

Szombaton feltöltöm a hűtőt, az Aldi és Tesco túra után lihegek, amikor anyuék hívnak. Legszivesebben fejemre húznám a takarót, de a csirkemellet még hűtőbe kell raknom elcsomagolva. Nyolc körül elalszik az agyam, így az angolozást abba hagyom. Vasárnap vágok és melózom ezerrel. Délután vettem észre, hogy még csak egy grapefruit van bennem. Fenébe! Ez a hét nem volt az én hetem, olyan érzés volt, hogy loholok magam után. Nem tudtam lelassulni és befelé figyelni EZ ÍGY NEM LESZ JÓ!!! Túlpörgök és vissza fog ütni. Meg kell állni és újra bootolni.

A következő hét már rendben lesz. NYUGI van!!

Tizenhetedik nap

Ember tervez...főnök végez. Hétfőn már csak egy nap fog elválasztani a második fázistól. Egyeztettem Katával egy konzultációt, amit keresztbe szerveztek...

Újratervezés! Jó volt neki a mai nap. Már nagyon várom az új papírra írtakat. hoppá! Előtte mérlegelés. Csak mérjen a mérleg- gondoltam magamban-, mert akkor négy-öt kilót legalább fogytam. Úristen! Négy kilóval vagyok alatta a rémálom-határomnak! Kata nagyon boldog én csak visszafogottan. Három éve nem jártam errre. Meg lett az első cél. Tovább kell menni, még messze a szakaszhatárom. Nyugtatom magam, hogy ne lelkesedjek, mert akkortól kezdődik a lazulás. Van egy kis hurrá és van sok tovább...

Hála az égnek bővült a repertoár, amiből garázdálkodhatok. Nem mentem bevásárolni, mert akkor nem tartanék ki keddig. Motiváló túróért elrobogtam, az meg nem volt. Ilyen a formám, de lesz jobb is...

Keddtől jön a paradicsom és a hagyma! Végre!!! Túrót erősíti a joghurt tejtermékfronton. ezzel már ellennék sokáig. A gyümölcsökkel visszakaptam szinte mindent, amit szeretek.

Hazaérve felpróbáltam újra az egy számmal kisebb nadrágot és belefértem! ez legalább nyolc kilót jelent.

Ma a mango-őszibarack italt kóstoltam meg. Szeretem mindkettőt és nagyon jó lett az íze a shakerben is, de... nem sűrűsödött össze. Ittam, ami már azt üzente, hogy ez nem kaja. elmaradt a kanál használata. tényleg jó lehet nyáron, de nekem nem pótolta az evés érzését.

Tizenhatodik nap
.

  Szerdán vissza kellett mennem, mert csak két napi élelmet vételeztem. Ekkor derült ki számomra, hogy a termékek közt vannak glutén érzékenyek számára készülők is. Az egyik kolléganők az és neki meséltem erről a módszerről, így ki tudja próbálni, ha szeretné.

  Izgi számomra ebben a kúrában, hogy nem csak a szokásos csoki-vanília-eper variációk közül választhatok és ehetem addig, amíg ki nem fogy a doboz. (Esetleg megundorodom az ízétől, mert erre is volt példa. A szagától hányinger kerülgetett egy másik gyártó fehérjés poránál.)

  Szinte már szertartás, hogy most már összeválogatom az ízeket a következő napra. Sokat megkóstoltam közülük, de most mindegyikből hoztam egyet. a számolásnál derült ki, hogy pont a nekem szükséges mennyiség megegyezik a féleséggel. Szuper! Végig kóstolom így az összes ízt. mindennap legalább egy újat be tudok még csempészni.

Ma a fehércsokit próbáltam ki. Őszintén olyan vagyok, mint Gombóc Artúr. Szeretem a "lyukas csokoládét, a töltött csokoládét, a mogyorós csokoládét....", de a fehér csokit nem. Nagyon édesnek tartottam és a fehér szín miatt nem tudtam elvonatkoztatni a kakaóvajtól és a cukortól.
Na, majd most! Becsuktam a szemem és megízleltem az első falatot. Nem olyan édes, ez oké. Fel tudom habosítani, mint a karamellást és a túró desszertet. ez is rendben van. Az íze engem arra emlékeztetett, amikor a madártejet kicsit hígabbra csinálják, inkább vaníliás volt, mint csokis. Megettem, de semmi különös....

Tizenötödik nap

 Egy kolléganőm rákérdezett, hogy fogytam-e, mert szerinte igen. Jól esett és a folyóson boldogan lépkedtem. Mindig mosolygok, hogy egy kis bóktól, ami a külsőmre vonatkozik, mennyire fel tud dobódni a lelkem. Nem sokszor volt része benne. (Ez is segít, hogy tovább lendüljek és ne akarjak tingli-tanglizni.) 

Este megint keresgettem a régen nem használt dolgaim közt, hogy mit tudnék visszaemelni a ruhatáramba. A rég kihízott vagy sosem hordott darabok között találtam jókat, amikkel színesítem a ruhatáramat. Megfigyeltem, hogy hajlamos vagyok mindig ugyanazokat a darabokat hordani. Ha változom, akkor a ruhatáram is tegye azt, ha kismértékben is. Felvehettem végre azt a pulcsit, amiben nagyon kidudorodott a hasam egykor! 

Technikai problémáim  miatt még egyszer vissza kellett menni Katához, hogy a hét második felére elég legyen a "kajám". Többször írtam, hogy lelkesít és odafigyel rám, ami nekem fontos. közösen akarjuk egymás sikerét. Ő a fogyásomét és a vállalkozásáét. Sok jó ötletet ad és önzetlen segítséget, ami engem segít. Hétvégén az Aldiban akciós lesz a cottage cheese, amit emlegetett, felajánlott, hogy hoz belőle, mert neki útba esik. Spontán apróság, de nekem ezek a fontosak.

Étkezésben szeretném többször visszacsempészni a túrót, mert a sok zöldség mellett kész felüdülés az íze jó emlékeket ébreszt. Zsázsát nem tudtam beszerezni, ami a fűszernövény lenne, így az intenzívebb zellerrel és a póréhagymával eszem együtt, aminek nem semleges az íze.( a pórét együtt szoktam főzni a hússal, így átvesz egy kezeset és a póréhagymaszósszal jobb az íze.)

Jellemző a konyhai tudásomra, hogy amit én párolásnak hittem, arról kiderült, hogy főzés. a pároláshoz spéci betét kell és nem érintkezhet vízzel, csak a gőz haladhat át rajt. A zöldség ezzel is elkészül, mondták nekem. A spájz alsó polcán fel is fedeztem, hogy ott várakozik egy összehajtható típus, amit egyszer megvettem. Kipróbálom! Gyors karfiolpucolás és már dobáltam is bele a rózsákat és a csirkemellet.Zubogott a víz, kezdtem párolni. Annyira elmerültem a blogolásban, hogy egyszer csak észbe kaptam, hogy egy óra elment. Még jó, hogy a főzés előtt mindig kinyitom az ablakot, mert nagyon bepárásodik másként a lakás. Ez volt az oka, hogy odataláltam a konyhára, de szag alapján is mehettem volna. Ez igazán fitness ebéd lett! Támogattam a már haldokló szénbányászatot. Mindent a feléig lekapartam, mert fekete bevonat képződött rajta. Utána még egy kör izomfejlesztés jött a lábas és a főzőbetét sikálásával. Szerintem teljesen ledolgoztam a vacsorát.
Lefekvés előtt még maradt a sós íz. Féltem tőle, mert ma még nem próbált íz volt soron a paradicsomleves. Imádom a paradicsomot, de nagy savat csinál nekem. Megszaglásztam a tasakban a port, megnéztem a színét is. Vegyész nem lett volna alaposabb nálam. Kata ajánlotta, hogy hideg vízzel készítsem el. Megcsináltam. Két éve egy hétig gaspacho-n éltem, ez ugrott be rögtön. A spanyol hideg paradicsomleves, de a színe miatt nem tudtam elvonatkoztatni az őrölt paprikától, amit utálok. Hát, nem lesz a kedvencem! Utána égett a gyomrom, büfiztem és reggel nagyon éhesen ébredtem. Ez nekem maximum nyáron játszik szomjoltónak!

Tizennegyedik nap

A  hízás, majd a fogyással kapcsolatban keveset beszélnek a lelki okairól. Mindenkinek más és más húzódik meg az élettörténetében. 

Sokszor mondják, hogy minden fejben dől el és nem akarod eléggé, azért nem fogysz le. Ez csak egy leegyszerűsített gondolat, ami nap, mint nap szembe jön veled. Az életemben volt időszak, amikor azt gondoltam, hogy ha lefogyok, akkor kevésbé fog szeretni a környezetem. Akkor nagyon hiányzott a megfelelő önismeretem ahhoz, hogy tudjam mik a mozgatórugóim. Ma már tudom, hogy két dolog tud rávenni. Ha valakiért fogyok, ami nem jó, mert külső motiváció. (Nem vált be, mert inkább lebeszéltem magam az illetőről.) A másik belülről jött, hogy nem akarok újra beteg lenni.

Egyszer Erényi doktor mondta, hogy a fogyókúra nagyon rossz szó, mert feltételezi, hogy van eleje és vége. De tudomásul kell venni, hogy csak eleje van és úgy hívják életmódváltás.

Hú, ez úgy hangzott, mintha az Örökkévalóságig mondta volna. Szeretem a belátható határidőket. Csak nhárom napig kell kibírni, hogy nem eszel húst! Megvan. Következő határidő nekem 21 nap, mert akkor jár le az első szakaszom.Meg lesz.

Segítenek az apró visszajelzések. Kata megjegyzése a hétfői szeánszon arról, hogy látja, hogy fogytam. ..Hm, lehet, de még nem látom.
  Az apró sikerek és visszajelzések önbizalmaz hoznak és ez vezet el addig, hogy a "de megváltoztál" nem csak a külsődnek, hanem a lelkednek is szól. (Évek óta nem próbálgatom a ruháimat tükör előtt, de most megtettem, mert reméltem beleférek az etalonruhába. Még nem az igazi, de alakul! Az 52-es sztreccs farmert már be tudom gombolni, de a cipzárt még nem sikerült felhúzni.)
Nemcsoda, ha a vonaton tegnap érvényesítettem az érdekeimet. elegem lett abból, hogy nem ülhetek a helyemre, mert valaki odapakolta a csomagjait. Fogtam és arrébb tettem. Később megérkezett a tulajdonos is, aki végül velem szembe ült le, de nem oda szólt a jegye. ( Cserébe német metált hallgathattam a fülhallgatójából kiszűrődve, de engem ez sem érdeket már.)
 Az apró örömök és a mindennapi visszajelzések segítenek abban, hogy ne adjam fel. A koncentrációt segíti a két szabályom:
- Ha eszel, csak arra koncentrálj! Lassulj le és ne csinálj mást!
- Írt tovább a blogot! Lehet, hogy nem történtek nagy dolgok, de a rendszeresség segít abban, hogy tudatosítsd, ma is túlélted és nem adtad fel. Lehet, hogy ismétlődnek a gondolatok, mert benned kavarog, de újra leírod, mert nem olvasod vissza a bejegyzéseket.
  

Tizenharmadik nap

  Most kimaradt egy-két nap, mert elutaztam. Kihívás volt előre tervezni. Dobozolni négyfelé. Ekkor jöttem rá, hogy nagy tárolóedényeim vannak vagy rosszul záródóak. Szegény könyvem tudna mit mesélni, amikor a kapkodásban meglazult fedél miatt kiömlött a gombából kijövő kis szósz. Most, hogy tudatosan csökkentettem az adagot rájöttem, vissza kell kérnem a kisebb edényeimet anyutól.
Szerencsére a találkozó üteme megfelelő volt, minden szünetben shaket ettem és a hűtőben tartottam a dobozaimat, mert nem akartam őket utaztatni feleslegesen.
 Barátosnéméknél csöveztem, ami kicsit aggasztott, mert a barátja isteni magyaros kajákat tud csinálni. Móni szerint azért is szeret engem legjobban a "mesterszakács", mert imádom a főztjét. Előre szóltam nekik, hogy nem ehetek, de így is volt egy kis lelki terror, amikor felsorolták a hűtő tartalmát és a gangon dermedő kocsonyát sem hagyták ki a sorból. Régebben meginogtam volna, most nem, mert ekkor vettem elő az esti dobozomat és kezdtem rágcsálni a retket és az uborkát. Megvárták a vacsim végét és ők csak akkor kezdtek el kocsonyázni, amikor levonultam az asztaltól. Szelíden azért néha megpróbáltak kapacitálni. ( Könnyen mondtam nemet, mert a kocsonyát csak évente egyszer eszem meg, akkor is csak egy tányért és az újévkor megvolt.) Kifejtették utána viccesen, hogy szeretnék visszakapni a jó étvágyú énemet is. ( Hát az még kicsit odébb van!)
 Elmondták viszont, hpogy máskor is szívesen látnak, mert olcsó vendég vagyok. Este viszont elnyertem jutalmamat a vonatúton. Decemberben még nem tudtam lehajtani az asztalkát az ablak mellett, mert behúzott hassal sem fértem mögé. Most már sikerült!
 Ha hétfő, akkor Kata és a habzsi-dőzsi. A lelki masszázs nagyon jól esett. Az osztatlan figyelme, lelkessége mindig átragad rám is. Megdicsért, hogy látszik az eredmény, ez újabb egy hétre elegendő energiát ad. ( Sajnos én fordítva működöm, mert a még leadatlan kilókat látom csak. A lelkesedést visszafogom, mert tudom, hajlamos vagyok túlpörögni és feladni utána.) Minden alkalommal kipróbálok valami újat. most a tejkaramella volt a soros. Az íze teljesen olyan volt, mint a lengyel "bocis" karamellának, amit gyerekként nagyon szerettem. Most is jó sokáig ráztam, hogy karamell habbá álljon össze. Isteni volt!
 Már csak a heti bevásárlást kellett megejtenem. a héten abból alkotok, ami van a Lidl-ben. Brokkoli, csiperke, retek, padlizsán már ismerős, de most lett cukkini is. Találtam édesköményt, amit még sosem próbáltam. Itt lesz rá az alkalom. A sonkák közt válogatva jöttem rá, hogy a 80% hústartalom jelenti a lélektani határt. A 79%-os fele annyiba került, mint a 81%-os. Nem ér ennyit a különbözet! Ilyenkor elbizonytalanodom, hogy mennyit számít a diéta előírása a legalább 80%-kkal.
Változtatásul a csirkemellsonka mellé már veszek pulykamellet is, mert emlékeim szerint kicsit intenzívebb az íze!
 Sajnos cottage cheese nincs, de hazafelé meglepem magam máshonnan túróval. Hétfőnként ez a motiváló kaja, hiszen egy újabb hét telt el.
Másodszorra is bevált a bevásárlócetli, amit egész héten hurcoltam a pénztárcámban. Nem csábultam el és hatékonyan shoppingoltam. Kevesebb pénzből úsztam meg a vásárlást, mert elmúlt hétről salátám és karfiolom maradt, így tudtam, nem kell annyit vennem. Szuper!