Tizenhatodik nap
.

  Szerdán vissza kellett mennem, mert csak két napi élelmet vételeztem. Ekkor derült ki számomra, hogy a termékek közt vannak glutén érzékenyek számára készülők is. Az egyik kolléganők az és neki meséltem erről a módszerről, így ki tudja próbálni, ha szeretné.

  Izgi számomra ebben a kúrában, hogy nem csak a szokásos csoki-vanília-eper variációk közül választhatok és ehetem addig, amíg ki nem fogy a doboz. (Esetleg megundorodom az ízétől, mert erre is volt példa. A szagától hányinger kerülgetett egy másik gyártó fehérjés poránál.)

  Szinte már szertartás, hogy most már összeválogatom az ízeket a következő napra. Sokat megkóstoltam közülük, de most mindegyikből hoztam egyet. a számolásnál derült ki, hogy pont a nekem szükséges mennyiség megegyezik a féleséggel. Szuper! Végig kóstolom így az összes ízt. mindennap legalább egy újat be tudok még csempészni.

Ma a fehércsokit próbáltam ki. Őszintén olyan vagyok, mint Gombóc Artúr. Szeretem a "lyukas csokoládét, a töltött csokoládét, a mogyorós csokoládét....", de a fehér csokit nem. Nagyon édesnek tartottam és a fehér szín miatt nem tudtam elvonatkoztatni a kakaóvajtól és a cukortól.
Na, majd most! Becsuktam a szemem és megízleltem az első falatot. Nem olyan édes, ez oké. Fel tudom habosítani, mint a karamellást és a túró desszertet. ez is rendben van. Az íze engem arra emlékeztetett, amikor a madártejet kicsit hígabbra csinálják, inkább vaníliás volt, mint csokis. Megettem, de semmi különös....