Tizedik nap

Segített az alvás, mert reggel kipihenten ébredtem. Valamit ki kell találnom arra, hogy egyenletesebben osszam el a bevitt folyadékot. Hiába tudatosítom, hogy óránként 2,5 deci. Délig két literig mindig eljutok, de utána valahogy rendszertelenné válik a dolog. Eddigi életemben ritkán történt meg, hogy éjjel felkeljek, de mostantól legalább egyszer vagy kétszer fent vagyok és rövidtáv-botorkálok a kis helyiségig. egyetlen pozitívuma, hogy utána az elalvást segítendő vezetett relaxációt hallgatok. ( Egyszer sem sikerült végig hallgatnom a 26 percet.) 

Végig gondoltam, hogy mit újíthatok az étkezéseimen.  Az ebéd és a vacsi már bejáratódott. Délben párolt és meleg étel, este hideg sali a sonkához.

A shakekkel ma kísérleteztem, kiválasztottam a banánost és a túródesszertet. Az elmúlt héten nem ovációztam nekik. Most az volt a kérdésem, hogy extra habosíthatom-e őket. Egy percig ráztam a shakerben őket és láss csodát, mindegyik krémesebb és sűrűbb lett. A banános már majdnem elérte az igazi banánpép sűrűségét. Ezentúl mindegyiknél kipróbálom.

Ma büszke vagyok magamra, mert kaptam ajándékba egy doboz  Mozart golyót és megálltam, eltettem a Merci mellé. Régebben egyik sem élte volna meg a másnapot. Most vár a sorára....Valószínű én is továbbadom őket.

Sikerült túrót beszereznem, így ma este ezzel dobom fel a vacsimat. Talán ez a legnehezebb, hogy a tejtermékekről le kell mondjak. Kis korom óta imádtam a tejet, gyakran volt vacsorára nyáron pohár hideg tej és vajas kenyér. Tinédzserként allergiás lettem mindenre, ami fehérjét tartalma volt, így sokáig tojást sem ettem. Fősulin és utána is este mindig ittam egy liter tejet vagy fél liter kakaót és ettem napközben egy nagy doboz joghurtot. Ennek folyományaként allergiás lettem az ételszínezékre és a laktózra. A három hónapos candida diétából kettőt be tartottam, de utána ismét ittam tejet és ettem tejtermékeket, igaz kevesebbet. Egy héten ittam meg az egy litert és három hétig magtejet ittam, majd utána 1.5%-os tejet. Azóta csak akkor jött ki allergiás tünet, ha az immunrendszerem nagyon legyengült. Sosem tudtam, csak a diabetológus közölte velem decemberben, hogy emeli a vércukorszintet és jó lenne, ha elhagynám. A poroktól eddig semmilyen allergiás tünetet nem kaptam, remélem így marad. 

Kilencedik nap.

Rövid leszek, mert a kialvatlanság, félévzárás nem kedvez a napi ritmusomnak és az íráskedvemnek. Agyi zombiként működtem végig az egész napot, csak annyi időre szívtam fel magam, amíg emberek közt voltam. Most saját bőrömön tapasztaltam azt, hogy a kialvatlanság éhessé tesz. Egész nap csak azt lestem, hogy másfél óránként kikanalazzam a desszertet. A hasamat teljesen üresnek éreztem, mintha most fogyott volna el minden tartalékom.
A munkahelyen is fűtöttek ezerrel, majdnem leragadt a szemem. Ma hiába ittam a vizet, rövid ideig segített.
Egy órája ettem meg a csirkemell sonkát a zeller-uborka-római saláta-mungóbab csíra keverékemmel. Még gyorsan elkészítem a holnapi ebédet és megyek aludni, mert szerintem csak ez segíthet.
Most megtanultam, hogy a kerti zöldségleves a nekem jó ízű! Meleg vízzel elkészítve és lassan kanalazva megnyugtatta a gyomromat. A mai állapotomban az is közrejátszhatott, hogy a husi kevesebb volt, mint 20 deka és a porokat valószínűleg ezért kívántam jobban.( Úgy látom ezt nem tudom megspórolni, mert visszaüt.) Többet nem szívatom meg magam!
A gomba és a párolt hú elkészült, ezért elteszem magam.

Nyolcadik nap

Én és a függőségeim.
Tegnap írtam a családi mintáról, hogy az evés és a szeretettség nálam korán összekapcsolódott. Tegnapi lelkizős, élménybeszámolós beszélgetés számomra azért fontos, mert szeretem titokban tartani a fogyókúráimat. A családom ilyenkor belelkesül és folyton kérdezget, így amikor feladtam még jobban szégyelltem magam.
Az ismeretségi körömben azért nem szeretem megosztani, mert két tipikus válaszreakciót váltott ki mindig. Irigykedős, csipkelődős megjegyzéseket az anyagi részére vonatkozóan. Néha lesajnáló kérdezősködést, amitől még rosszabbul éreztem magam.
A másik fele csupa jó szándékkal segíteni akar és hozza kapásból az ellenérveket saját tapasztalatból és ismerős ismerőse által. ilyenkor mindig azt érzem, mint orvos meglátogatása előtt, hogy jönnek a horror sztorik, városi legendák.
Most nem így lesz!
Azt játszom, hogy ez most a pozitív függőségem. Keret van, szabályok, amit betartok. Fogyjanak a zacskók az anyaggal!
Menjek minden héten az egészség dealeremhez az újabb adagomért.
Minden zacskó színe nekem azt jelenti, hogy minden alkalommal győzök magam felett és új szokások felé teszek lépéseket.
A blogolás segít kitartani, hogy csinálni kell. Kicsit (sem) anonim gyűlésem ez a világ felé. Mindennap gondolni rá, tervezni a következő napot, csinálni a következő bejegyzést.
DE! hétfőn valami felborult a megszokott rendből és az ebéd négy utánra került és nem volt bent hús. egész nap azt éreztem, hogy nem elég semmi. Farkaséhség jött rám, ittam a vizet, nem féltem, hogy a négy liter a nyakamon marad. Este jöttem rá, hogy többet ittam, mert a reggelit nem számoltam bele az ötbe. Ennek ellenére éhesnek és nagyon fáradnak éreztem magam. Dolgozatot javítottam és osztottam. Hazaérve ettem valamit és elkezdtem relaxálni, amibe bealudtam. Kilenc után ébredtem, aludtam három órát. Utána jobb lett, de nem tudtam visszaaludni. Kettőkor minden bajom volt, szomjas és éhes voltam. filmet néztem, hogy elálmosodjak. ...hogy fogom kibiíni a holnapi napot?
Hoppá elfelejtettem a nap fénypontját, a meglepetést. Este a sósak közül próbáltam az első hétre nem választott zöldséglevest. Sosem gondoltam volna, hogy a kedvencek közé beküzdi magát! Nincs benne levesbetét, de szép zöldes és nekem az íze a hagymát juttatta az eszembe. Markánsabb volt az íze, mint gondoltam.

Hetedik nap

Lehetne a napi mottóm József Attila után szabadon, hogy már egy hete csak a diet-re gondolok.

Ma reggelre csak a "napi adagom" maradt.
Igen, már egy hete csinálom anélkül, hogy az agyam nyolcezer kibúvót keresne, hogy miért ne csináljam és szétmarná az éhség a gyomromat. Nem inogtam meg. Nekem már ez is egy nagy eredmény.
Megünnepeltem magam. Régebben ilyenkor elrohantam egy cukrászdába. ( Két kedvenc is van. Claudia és a Rózsa.) rögtön kiválasztottam a kedvenc sütimet vagy egy habos csodát, jó sok tejszínhabbal és behabzsoltam.Most inkább más időtöltést kerestem! Csajos napot tartottam. Gary Chapman különböző szeretetnyelveket különböztet meg.
Az öt szeretet nyelvből minél többet bevontam kicsit a mai napomba: (Engem mindegyik működtet.)
Elismerő szavak -
A napom indulásakor egy reggeli angolos csoportban találtam magam. A tanár meglepődött, hogy a lecke összes feladatát megoldottam hibátlanul. Megdicsért.
Minőségi idő -
Régi főiskolás társammal ültünk be a Frey Caféba egy kis nosztalgiázásra, életmegosztásra. szeretem az olyan beszélgetéseket, amik akár évek múltán is ugyanott veszik fel a fonala, ahol abba maradtak. Vele ilyen egy beszélgetés. Ezt a találkozót is annak köszönhettem, hogy mentem konzultációra és a biciklim elé lépett. kiderült, hogy valami miatt nem csörög ki a telefonja nálam, mert szeptember óta csörög engem. Azon melegében meg is beszéltük a mai találkozót.
Ajándékozás -
Lehet az ajándék tárgyi és más formájú. Ha tárgyiasságában nézzük, akkor sok új heti zacsival leptem meg magam. Számom ra az is újdonság volt, hogy amikor döntéshelyzetbe kerültem, mennyire határozottan tudtam azt mondani, hogy mit nem szeretnék. Szuper jól felidéztem, hogy mit írtam le. A  zabkása minden formája és a csokisak jöttek velem a mostani hétre. Kíváncsian várom még a három sós ízt, amit nem próbáltam.
Nálam ebbe a kategóriába bele fér egy másik találkozás is. Katával. Ő vezeti a kirendeltséget. látszik rajta, hogy szívügye az egész. Valahol az ő személye segít át a dolgokon. Figyel, aggódik. Másik módszereknél ilyet nem kaptam, pedig igényeltem volna.  Néha úgy érzem, hogy rátelepszem, de eddig még nem küldött el. A heti beszélgetések nekem segítenek abban, hogy ne inogjak meg és valakinek elmondhassam a kis győzelmeimet magam felett.
Testi érintés -
Régebben sokkal taktilisabb voltam, ma már igyekszem nem lenni. engem nem zavar, ha hozzámérnek. A masszázs az egyik kedvencem. Sajna erre a hétre nem tudtam kozmetikushoz időpontot egyeztetni, de a jövő hétre igen. (Jövő hétfői győzelmi kényeztetés, ami miatt nem bűnözhetek, ha akarnék sem.)
Az utolsót nem építettem be a mai napba: szívességek. ( Majd a munkahelyen jöhet a segítős attitűdöm.)
Na, azért nem volt minden ennyire optimális! délben megcsúsztam az ebéddel, pontosabban nem vittem ennyi fehérjét. (Elszaladt az idő Katával.) Mindent át kellett strukturálnom. a kilencven percenkénti shake nem volt probléma, de tegnap este nem tartottam be a két perces szabályt. ( Amit két percen belül elintézhetsz, azt tedd meg rögtön.) Reggel roham volt és elfelejtettem kitenni a fagyasztóból a húst. olvadás és elkészítés tovább tolná az evés idejét, így csak zöldséget ebédeltem. A zeller-retekcsíra- uborka így is intenzív ízélménnyel lepett meg ismét.
Az esti sós viszont 22 óra környékére húzódott. Már nagyon vártam a thai levest. Hm...újabb tapasztalat. Kókusztejes élmény jött vissza intenzív paprikás szerű ízzel. Már tudom, hogy inkább az indiai lesz a kedvencem.

Hatodik nap

Mindig azt hallom,  hogy a fogyás fejben dől el. A tudatos szint alatt sokkal mélyebben futnak önszabotáló programok, amik nem engedik, hogy változzon az ember. ezek sok minden miatt kialakulhatnak. Lehet szülői, családi minta vagy saját megéléses más tapasztalat alapján is. Minél régebb óta fut a program annál nehezebb legyőzni. a változástól való félelme az agyunknak sok mindenre képes. Legtöbbször halogatni vagy feladni.

Nekem már lassan negyven éve fut a programom vagy még több ideje. Első gyerekként anyu mindig attól félt, hogy azért sírok, mert éhes vagyok. ( Legnagyobb félelme volt, hogy éhen halok- ezt mesélte.) Hatvan centisen és 3.20-val születtem, terhes vitamin nélkül. Kicsit sodrott nudli voltam, nem a pufi angyalka típus. Anyu etetett, mert nála a szeretet jele volt. Ma is, ha jön hozzánk vendég az mindig ki van traktálva és ha nem éhes akkor is enni kell, mert anyu nem hagyja békén.

Két évvel az esküvő után jöttem, már nagyon várt mindenki. Házunkban együtt élt négy generáció. Akkor nem is tudtam, hogy milyen szerencsés vagyok. Még két dédanyámat is láttam, igaz csak az egyikre emlékszem. Velünk lakott hét éves koromig a hátsó szobában. Nagyon örült annak, hogy jó az étvágyam, mert anyukán gyerekkorában nagyon vékony volt és folyamatosan betegeskedett. Mindig stikában adott enni nekem, hogy nagyra nőjek. Sikerült is, csak az irány lett kicsit eltájolva. 

Nagyszüleim, akik a háború és az ötvenes évek alatt is éheztek,mindig  raktároztak tartós élelmiszereket a spájzban. Tőlük az láttam, hogy akármi van ezekből mindig többet kell tartani, mert sosem lehet tudni...A névnapok, karácsony, húsvét, búcsú terülj-terülj asztalkám voltak.

Anyu sosem értette, hogy mitől hízok, ha nem eszem sokat. Egyszer rájött, hogy a dédinél kezdem a vacsorázást, majd mamáéknál fojtatom és végül náluk fejezem be. 

Tizenéves koromig nem sok minden változott. Kilógtam a sorból magasságilag és szélességileg. A középiskolában fogytam harminc kilót a sportnak és Marcsi bácsiéknak  köszönhetően. Nagyon vártam, hogy most észre vesznek a fiúk és megtalálom a  másik felem. Jön a család és a gyerekek. Nem így lett. A fősulira nem vettek fel először. Először éreztem, hogy ez számomra óriási kudarc, mert erre készültem 12 éves koromtól. Nem lett munkahelyem, otthon készültem. Megteremtődött elég idő arra, hogy elkezdjen futni az anyutól látott aggodó program a "mi van, ha". Mi van, ha nem vagyok elég okos és társai. Nyugtatásul elkezdtem többet enni és egy év alatt tizenkét kilót híztam. Felvettek! Jöttek az újabb kihívások és a megfelelési kényszer, amit evéssel csillapítottam. ( Már akkor tudtam, hogy nagy a baj, amikor egyik vizsgám előtt képes voltam éjjel elmenni az éjjel-nappaliba jégkrémért kétszer.) Az idegesség-evés váltakozott folyamatosan. Ha kicserélném a szavakat, akkor azt hihetné bárki, hogy függő lettem. Ezért szoktam mondani, hogy azt a legkönnyebb mondani, hogy fogyj le és ha nem sikerül, akkor rásütni a ,másikra az akaratgyengeséget.

Közben folyamatosan sikertelenül kísérleteztem a kapcsolataimban és valahol magamban már fel is adtam, amikor beütött a betegség. Újra kellett gondolnom sok mindent. Rájöttem, hogy nincs időm halogatni. Csak a most van. Ekkor olvastam a hirdetést.

A hosszú múltbanézés köszönhető annak, hogy a bejegyzés egy nappal később született meg. A pesti nap sokat adott lelkileg. Támogatást, nyitott és elfogadó embereket. Tudatosított sok mindent és ami tudati szinten van, az megváltoztatható.

Most éppen ezt a tudatosságot gyakorlom, amikor előre készülök az útra is. egyetlen játékom a maradék zacskók közötti véletlenszerű húzás is elmaradt. Ennek köszönhetően rájöttem, hogy a csokoládés gabona reggeli még nem mutatta meg magát, pedig új csillagot avattam. Ropogott, mint a rizspuding és csokis ízű. Nekem ennyi elég a koronázáshoz.

Az utazásánál ismét a könnyű elmosogatni elvet képviseltem, ezért jött velem tiramisu, kajszi túrós és a kókuszos. ( Maradt a vonaton is a kanalazz-töltsd meg vizzel-rázzd-idd rendszerem.) 

Külön szerencse, hogy a tréning helyén tudtam mosogatni és a szünetek is az étkezéseim menetét követték. ( Jutalmul utolsónak hagytam a csokis desszertet.)

Ebédre a padlizsános csirkét vittem, amit mungóbab csírával szórtam meg, mint semleges ízű elemmel.

Szállításra és a vonaton evésre gondolva a csirkemell mellé retek és uborka került. Jutalmul együtt utazhattam két egyetemistával és kiélvezhettem látványilag és illatban egy Burger King menüt, valami csirkefalatkás mártogatóssal és desszertként kókuszgolyóval.

 Most mondja nekem valaki, hogy nem mókamester fent az Öreg!

Szinte már vártam a következő tréfáját, ami jött is. Az IC-n van pótjegy, de nincs wifi és fűtés, míg a személyvonaton csak pótjegy nincs. 

A nap zárásaként ingyen szaunázva és csirkelevessel zötyögtem be Szombathelyre. ( Ez utóbbi élvezetes volt a maga módján, nálam játszhat még kategóriássá vált. Még nem tudom, hogy a körülmények áldozata lettem-e.)

Ötödik nap

Hurrá, szombat! Hűtő feltöltés. elmúlt héten nem értem rá, csak a nem kívánt dolgok eltüntetésével végeztem.

Impulzus vásárló vagyok, ezen eddig nem segített a lista sem. ( Főleg azért, mert a táskámban lapult és utólag került elő.) Most reklámújság böngészés volt egész héten hol melyik megengedett zöldség akciós, azután "ember tervez, Isten végez". Havazás, havas eső, csúszós utak. Maradt a jó, öerg ingyen busz. Előzőleg kiírtam, mint mindig a dolgokat, de most post-it cetlire és a pénztárcámra ragasztottam, hogy ne a táska fenekén végezze. Sikeresen vettem  az első akadályt, ami a kenyérillat csábítása. ( Fene egye meg a szaglásomat!) Zöldséges részlegen cikáztam a polcok közt, az ismerős dolgokat keresve. Jégsaláta, jégcsap retek, padlizsán, gomba,karfiol sajna cukkini kifogyott. Üres volt a cikória helye is, pedig kíváncsi lettem volna rá, mert nekem csak a pótkávé jut róla eszembe. Most ez kimarad az édesköménnyel egyetemben.
 Nézegettem a polcokat, hoppá csíra, retek és mungóbab. Ezzel már kísérleteztem, amikor arra gondoltam, hogy ha már nem főzök akkor éljek nyers koszton.  el is olvastam csomó mindent, vettem is egy csíráztató tálat. Becsomagolva most is ott pihen a spájzban. Elő kell majd vennem, mert költséghatékonyság tekintetében a kis dobozkák a legkevésbé jó ár-érték arányosak. ( Le sem tagadhatnám, hogy most ástam bele kicsit magam a gazdasági ismeretekbe.) Tápanyagilag viszont koncentráltan tartalmaznak mindent, amit a későbbi növényben is megvan. Ez a növényi vitaminbomba. A retekről tudtam, hogy erős, tormásan csípős az íze, míg a mungóbabé semleges, kissé roppanós. ( Jó tanács. Ennél a csoportnál tartsuk be a szavatossági időt, mert az íz és az állaga megsínyli másként. Tapasztalatból tudom.)
A zellerrel kicsit tanácstalan voltam, még sosem használtam. Vajon a halványító zeller és a papíron szerepló zellerszár ugyanaz? Kérjek telefonos segítséget? Egy életem, egy halálom, ezt kipróbálom.
Még egy kis időm lévén, ezért sétálgattam, hátha feltöltik a tök és cukkini ládákat. Sajna nem , de találtam római salátát. Vajon mit tud? A rollót, rukkolát ismerem, azt hiszem ez lesz a soros kísérleti alany.
Ekkor vettem észre, hogy a listán szerepel még a póréhagyma is. Meg lettem mentve! A konzultáción ismertetett tiltó listáról két zöldséget sajnáltam: a paradicsomot és a hagymát.  ( A paradicsom esetleg sós termék formájában visszacsempésződhet, majd legközelebb választom.) A hagyma így fog visszajönni, ez már tetszik.
Gyors kör a sütőzacskóért és a csirkemellért! Most már ehetek majd tejterméket is végre. Itt újabb fennakadás lett, mert a zsírszegény túró kb. 10%-os, de nekem csak maxiumum 1%-os lehetne. Vajon ha a 10 deka helyett csak 1-et eszem, akkor helyettesíthető? Meg tudom-e állni, hogy ne bűnözzek? OK., ez most itt marad. Sosem voltam ebben erős. Félő, hogy a fél kiló túró egyszerre tűnne el a pocakomban. Majd keresem tovább a megoldást.
A csirkemell sonka, még kimarad nekem! Eltűnök derékig a hűtőpultban és próbálok rúdban nagyobb adagot venni belőle, de megállapítottam, hogy azok 69%-osak. Már épen feladnám, amikor aranyáron elé pottyan a 10 dekás kiszerelésű Kométa (81%). 60 dekáért fizetek annyit, mint a 3 kiló csirkemellért. Hú, ez egy kicsit rablásnak tűnik! Nem lehet tűnődni, mert most a buszt kell elérnem.
Rögtön elpakolok mindent. Már tudom, hogy kb egy fél csirkemell 20 deka. Leszámoltam, hogy 3 kiló nem 14 csak 12 darab most, ekkor kezdtem a nagyokat formára várni és megnyitni, mintha tölteném, így mentek a mélyhűtőbe. ( A sütőzacsiba is kerülhetne zöldségekkel töltve, fogpiszkálóval összefogva a mell.)
Ebédre az egyik póréhagymát áldoztam be, ahogy régebben szoktam, a felkarikázott zöldséget szétpároltam. Most sóztam és borsoztam, amikor feltettem párolódni a feldarabolt csirkemellel. Egy negyed óra- húsz perc alatt megvolt. A hűtőből mellé egy fej jégsalátát választottam, azzal a felkiáltással, hogy ami megmarad azt vacsorára eszem meg. Rosszul jártam volna, ha így van, mert üresen maradt a tányér az evés végeztével.
Közben pakolászom a holnapi napra  és a jövő hétre. Készülnöm kell a holnapi ebédre, amit viszek. a padlizsán puhának tűnt a vásárláskor, így leggyorsabban fel kell használnom. Enni ettem már padlizsánt egyszer grilleztem, de nem igazán jött be. ( Az erdélyi padlizsánkrémet szeretem, de a bolti verziót szoktam kicsit felturbózni.) A húst is kockára vágtam, hogy holnap ne kelljen sokat vesződni.
Még sosem voltam a holnapi helyszínen, ezért végig pörgetem, hogy mire lehet szükség.  Váltó cipő és ruha, könnyen ehető kaja. Későn jut eszembe, hogy a padlizsán pürévé fog szétesni, ha a hússal együtt párolom. ( Másnap cserébe futurisztikus élmény fogad, mert a hús felvette a héj színét és enyhén lila lett.)
Vacsorára szemezgetek a hűtőből. Az gondolom, hogy esete jó, hogy rágok, ezért a sonka mellé mindig nyers zöldségeket fogok enni. Most két intenzív mellé egy semlegeset társítottam. Sosem próbáltam a zellert, még főve sem. Érdekes, de erős íze mellé a tormásan csípős retekcsírát párosítottam. tudtam, hogy ezek intenzitását csökkentenem kell valamivel, erre legjobb az uborka.
Nem tudom, hogy említettem-e a tányérhasználati változást. Eddigi tányérjaim lecseréltem méretben a kistányérra. Befogtam a zöld színűeket is, erről azt olvastam, hogy nyugtatólag hat. ( Nem szerencsés a piros vagy a sárga tányér, mert többet eszik az ember a nyugtalanság miatt.)
Azt hiszem már sok újdonságot nem tartogatnak számomra az édes ízek, mert a nap folyamán már csak olyanokat húztam fel, amiket már legalább egyszer kipróbáltam. A sós még okozhat meglepit. A spárgakrémleves nem. a vásárláskor nem véletlenül nem került sem spárga, sem vágott borsó a kosárba. Mindkettő számomra nem karakteres íz, ha elém teszik megeszem kategória. A leves is ilyen volt, esetleg főtt spárgával dúsítva  lehetne az élményen fokozni esetleg. Hm, lehet egyszer kipróbálom.
Most először kerültem időben ágyba. minden utazás előtt mániásan takarítottam, mintha arra készülnék, hogy soha többet nem térnék vissza. Irreális félelmem ez a közlekedési balesetektől és a haláltól. Most azonban, hogy túléltem a rákot úgy érzem, hogy ne már, hogy ez uralja az életem! Elengedtem a pánikot és elmentem aludni. 

(Nagyon várt) Negyedik nap

Hurrá, túléltem! Eddig csak három napig bírtam ki állati fehérje nélkül. Igaz másként sem pótoltam az elvesztegetettet. Végül már azt mondtam, hogy bármilyen húst megennék, még párizsit is! Most nincs így.

Este becsomagoltam mindent, hogy ne járjak úgy, mint az első nap. Reggelre már tudom, hogy az almás-fahéjas zabkását fogom enni, mert az íze és állaga is tetszik. a pörgős második óra után már venném magamhoz a dolgokat, amikor kollégám jön szerelni a táblát. 

Addigra már kikevertem magamnak a tejcsokoládés desszertet. Majdnem leültem, majdnem a leveshez szükséges mennyiségű víz kellett hozzá! Kellemes mousse állagúra állt össze. ( Először életemben 14. születésnapomon ettem ilyet, amikor fővárosban nyaraltunk. A család somlóizni szeretett volna, de késő délután, amikor megtaláltuk a cukrászdát már csak 1-1 parfé és mousse volt. Elosztottuk, én a mousse-ból ettem. Utána évekig őriztem a papír poháralátétet. Ciki, hogy mindegyik íz valamit felhoz a múltból.)

Egésznapos rohangálás és a régi diákok élménybeszámolója után beterveztem az ebédet. A kókuszos desszertről az jutott eszembe, hogy szaloncukorban a kedvencem és mindig a Bounty szeletet juttatja eszembe. ( Jók ezek az ízek, mert ha ez jut róla eszembe, akkor az agyam arra asszociál, hogy édességet eszem. Az édesség elindítja a szerotonin termelést és nem lesz hangulatingadozás. ez egy agybecsapós diéta.)

Egy órakor mentem volna, hogy a gombámat és a husimat egyem, de a hadkieges tartott előadást. A szimpatikus férfiemberrel utána elbeszélgettünk sok mindenről. Rég voltam ilyen  nyitott mások felé, azt hiszem most értem meg a "most élsz" filozófiát.Huszonévesen tele voltam energiával és élettel, ami betompult a mindennapokba és gépies cselekvések váltották fel, egy lettem az ember-robotok közül. 

Annyira jól sikerült a beszélgetés, hogy elkéstem a kozmetikustól. Nehezítő körülményként még a hó is szakadt, napközben az eső is. Kicsit kamikáze volt így közlekedni biciklivel, ha fékeztem csúszott.

a kezelés előtt megdicsérte a bőrömet. Tény, hogy rég volt ennyire hidratált! Örülök, hogy nem hiába döntöm magamba a vizet! a gyorsav higitása mellett ezek szerint a szöveteket is tölti nedvességgel.

Gyors füzetvásárlás után hazarobogtam, mert várt rám a nyelviskolai első órám! 

A boltban gomba és uborkakészletet töltöttem fel. Csak kicsit nézett furin a kiszolgáló, amikor arra kértem, hogy mondja meg a két csirkemell sonka közül, melyik mennyi húst tartalmaz. Utána nevetve meg is kérdeztem, hogy  kapott-e ilyen kérés a csemegepultban. Azt mondta speciel ilyet még nem.

A lakásba érve vettem észre, hogy ottmaradt a munkahelyemen a shaker a nagy rohanásban. Még jó, hogy van a régi! abba dobtam bele egy tiramisu ízű port. ( Még mindig nem lett a kedvencem.)

Robogtam tovább az órára, ahol nem tartottunk szünetet, így a víz kiment belőlem. Kezdett fájni a fejem, de rohantam, hogy a sulit nyitva találjam. Már annyira lehűlt a levegő, hisz 20.15 volt, hogy a csapadék ráfagyott a járdára. A mozinál elsőre nem tudtam feltolni a biciklim, mert vagy az csúszott vissza vagy én állóhelyben. tisztára egy burleszkben éreztem magam! Alig jártak az emberek, így nem látták Mr. Bean  féle bénázásomat. Alig két percet töltöttem a suliba, míg felmarkoltam az otthagyott szatyrot. Nagyjából akkora értem haza, amikor a sósat szoktam enni, de most még édes és a sonka sem volt meg. könnyűt kellett keresnem, így a kajszis túródesszert csúszott le. ( Közben eszembe jutott, hogy a joghurtok közül is ezt az ízt szeretem.) 

Valdor csirkemell sonka tartalmaz 80% húst, ezért egy felszeletelt kígyóuborkával egyetemben vacsoraként végezte. Ekkor jöttem rá, hogy milyen intenzív az íze, eddig ezt a kenyér és a zöldség elnyomta. 

Arra is rájöttem, hogy azért is sózok intenzívebben a kúra alatt, mert akkor még jobban kívánom utána a vizet. Hát ennyi.
A zöldségleves krutonnal nem lesz a kedvenc, sem színben, sem ízben nem jött be. Egyetlen pozitívuma a kruton volt, ami kicsit élvezhetőbbé tette az élményt.