Hatodik nap

Mindig azt hallom,  hogy a fogyás fejben dől el. A tudatos szint alatt sokkal mélyebben futnak önszabotáló programok, amik nem engedik, hogy változzon az ember. ezek sok minden miatt kialakulhatnak. Lehet szülői, családi minta vagy saját megéléses más tapasztalat alapján is. Minél régebb óta fut a program annál nehezebb legyőzni. a változástól való félelme az agyunknak sok mindenre képes. Legtöbbször halogatni vagy feladni.

Nekem már lassan negyven éve fut a programom vagy még több ideje. Első gyerekként anyu mindig attól félt, hogy azért sírok, mert éhes vagyok. ( Legnagyobb félelme volt, hogy éhen halok- ezt mesélte.) Hatvan centisen és 3.20-val születtem, terhes vitamin nélkül. Kicsit sodrott nudli voltam, nem a pufi angyalka típus. Anyu etetett, mert nála a szeretet jele volt. Ma is, ha jön hozzánk vendég az mindig ki van traktálva és ha nem éhes akkor is enni kell, mert anyu nem hagyja békén.

Két évvel az esküvő után jöttem, már nagyon várt mindenki. Házunkban együtt élt négy generáció. Akkor nem is tudtam, hogy milyen szerencsés vagyok. Még két dédanyámat is láttam, igaz csak az egyikre emlékszem. Velünk lakott hét éves koromig a hátsó szobában. Nagyon örült annak, hogy jó az étvágyam, mert anyukán gyerekkorában nagyon vékony volt és folyamatosan betegeskedett. Mindig stikában adott enni nekem, hogy nagyra nőjek. Sikerült is, csak az irány lett kicsit eltájolva. 

Nagyszüleim, akik a háború és az ötvenes évek alatt is éheztek,mindig  raktároztak tartós élelmiszereket a spájzban. Tőlük az láttam, hogy akármi van ezekből mindig többet kell tartani, mert sosem lehet tudni...A névnapok, karácsony, húsvét, búcsú terülj-terülj asztalkám voltak.

Anyu sosem értette, hogy mitől hízok, ha nem eszem sokat. Egyszer rájött, hogy a dédinél kezdem a vacsorázást, majd mamáéknál fojtatom és végül náluk fejezem be. 

Tizenéves koromig nem sok minden változott. Kilógtam a sorból magasságilag és szélességileg. A középiskolában fogytam harminc kilót a sportnak és Marcsi bácsiéknak  köszönhetően. Nagyon vártam, hogy most észre vesznek a fiúk és megtalálom a  másik felem. Jön a család és a gyerekek. Nem így lett. A fősulira nem vettek fel először. Először éreztem, hogy ez számomra óriási kudarc, mert erre készültem 12 éves koromtól. Nem lett munkahelyem, otthon készültem. Megteremtődött elég idő arra, hogy elkezdjen futni az anyutól látott aggodó program a "mi van, ha". Mi van, ha nem vagyok elég okos és társai. Nyugtatásul elkezdtem többet enni és egy év alatt tizenkét kilót híztam. Felvettek! Jöttek az újabb kihívások és a megfelelési kényszer, amit evéssel csillapítottam. ( Már akkor tudtam, hogy nagy a baj, amikor egyik vizsgám előtt képes voltam éjjel elmenni az éjjel-nappaliba jégkrémért kétszer.) Az idegesség-evés váltakozott folyamatosan. Ha kicserélném a szavakat, akkor azt hihetné bárki, hogy függő lettem. Ezért szoktam mondani, hogy azt a legkönnyebb mondani, hogy fogyj le és ha nem sikerül, akkor rásütni a ,másikra az akaratgyengeséget.

Közben folyamatosan sikertelenül kísérleteztem a kapcsolataimban és valahol magamban már fel is adtam, amikor beütött a betegség. Újra kellett gondolnom sok mindent. Rájöttem, hogy nincs időm halogatni. Csak a most van. Ekkor olvastam a hirdetést.

A hosszú múltbanézés köszönhető annak, hogy a bejegyzés egy nappal később született meg. A pesti nap sokat adott lelkileg. Támogatást, nyitott és elfogadó embereket. Tudatosított sok mindent és ami tudati szinten van, az megváltoztatható.

Most éppen ezt a tudatosságot gyakorlom, amikor előre készülök az útra is. egyetlen játékom a maradék zacskók közötti véletlenszerű húzás is elmaradt. Ennek köszönhetően rájöttem, hogy a csokoládés gabona reggeli még nem mutatta meg magát, pedig új csillagot avattam. Ropogott, mint a rizspuding és csokis ízű. Nekem ennyi elég a koronázáshoz.

Az utazásánál ismét a könnyű elmosogatni elvet képviseltem, ezért jött velem tiramisu, kajszi túrós és a kókuszos. ( Maradt a vonaton is a kanalazz-töltsd meg vizzel-rázzd-idd rendszerem.) 

Külön szerencse, hogy a tréning helyén tudtam mosogatni és a szünetek is az étkezéseim menetét követték. ( Jutalmul utolsónak hagytam a csokis desszertet.)

Ebédre a padlizsános csirkét vittem, amit mungóbab csírával szórtam meg, mint semleges ízű elemmel.

Szállításra és a vonaton evésre gondolva a csirkemell mellé retek és uborka került. Jutalmul együtt utazhattam két egyetemistával és kiélvezhettem látványilag és illatban egy Burger King menüt, valami csirkefalatkás mártogatóssal és desszertként kókuszgolyóval.

 Most mondja nekem valaki, hogy nem mókamester fent az Öreg!

Szinte már vártam a következő tréfáját, ami jött is. Az IC-n van pótjegy, de nincs wifi és fűtés, míg a személyvonaton csak pótjegy nincs. 

A nap zárásaként ingyen szaunázva és csirkelevessel zötyögtem be Szombathelyre. ( Ez utóbbi élvezetes volt a maga módján, nálam játszhat még kategóriássá vált. Még nem tudom, hogy a körülmények áldozata lettem-e.)

Ötödik nap

Hurrá, szombat! Hűtő feltöltés. elmúlt héten nem értem rá, csak a nem kívánt dolgok eltüntetésével végeztem.

Impulzus vásárló vagyok, ezen eddig nem segített a lista sem. ( Főleg azért, mert a táskámban lapult és utólag került elő.) Most reklámújság böngészés volt egész héten hol melyik megengedett zöldség akciós, azután "ember tervez, Isten végez". Havazás, havas eső, csúszós utak. Maradt a jó, öerg ingyen busz. Előzőleg kiírtam, mint mindig a dolgokat, de most post-it cetlire és a pénztárcámra ragasztottam, hogy ne a táska fenekén végezze. Sikeresen vettem  az első akadályt, ami a kenyérillat csábítása. ( Fene egye meg a szaglásomat!) Zöldséges részlegen cikáztam a polcok közt, az ismerős dolgokat keresve. Jégsaláta, jégcsap retek, padlizsán, gomba,karfiol sajna cukkini kifogyott. Üres volt a cikória helye is, pedig kíváncsi lettem volna rá, mert nekem csak a pótkávé jut róla eszembe. Most ez kimarad az édesköménnyel egyetemben.
 Nézegettem a polcokat, hoppá csíra, retek és mungóbab. Ezzel már kísérleteztem, amikor arra gondoltam, hogy ha már nem főzök akkor éljek nyers koszton.  el is olvastam csomó mindent, vettem is egy csíráztató tálat. Becsomagolva most is ott pihen a spájzban. Elő kell majd vennem, mert költséghatékonyság tekintetében a kis dobozkák a legkevésbé jó ár-érték arányosak. ( Le sem tagadhatnám, hogy most ástam bele kicsit magam a gazdasági ismeretekbe.) Tápanyagilag viszont koncentráltan tartalmaznak mindent, amit a későbbi növényben is megvan. Ez a növényi vitaminbomba. A retekről tudtam, hogy erős, tormásan csípős az íze, míg a mungóbabé semleges, kissé roppanós. ( Jó tanács. Ennél a csoportnál tartsuk be a szavatossági időt, mert az íz és az állaga megsínyli másként. Tapasztalatból tudom.)
A zellerrel kicsit tanácstalan voltam, még sosem használtam. Vajon a halványító zeller és a papíron szerepló zellerszár ugyanaz? Kérjek telefonos segítséget? Egy életem, egy halálom, ezt kipróbálom.
Még egy kis időm lévén, ezért sétálgattam, hátha feltöltik a tök és cukkini ládákat. Sajna nem , de találtam római salátát. Vajon mit tud? A rollót, rukkolát ismerem, azt hiszem ez lesz a soros kísérleti alany.
Ekkor vettem észre, hogy a listán szerepel még a póréhagyma is. Meg lettem mentve! A konzultáción ismertetett tiltó listáról két zöldséget sajnáltam: a paradicsomot és a hagymát.  ( A paradicsom esetleg sós termék formájában visszacsempésződhet, majd legközelebb választom.) A hagyma így fog visszajönni, ez már tetszik.
Gyors kör a sütőzacskóért és a csirkemellért! Most már ehetek majd tejterméket is végre. Itt újabb fennakadás lett, mert a zsírszegény túró kb. 10%-os, de nekem csak maxiumum 1%-os lehetne. Vajon ha a 10 deka helyett csak 1-et eszem, akkor helyettesíthető? Meg tudom-e állni, hogy ne bűnözzek? OK., ez most itt marad. Sosem voltam ebben erős. Félő, hogy a fél kiló túró egyszerre tűnne el a pocakomban. Majd keresem tovább a megoldást.
A csirkemell sonka, még kimarad nekem! Eltűnök derékig a hűtőpultban és próbálok rúdban nagyobb adagot venni belőle, de megállapítottam, hogy azok 69%-osak. Már épen feladnám, amikor aranyáron elé pottyan a 10 dekás kiszerelésű Kométa (81%). 60 dekáért fizetek annyit, mint a 3 kiló csirkemellért. Hú, ez egy kicsit rablásnak tűnik! Nem lehet tűnődni, mert most a buszt kell elérnem.
Rögtön elpakolok mindent. Már tudom, hogy kb egy fél csirkemell 20 deka. Leszámoltam, hogy 3 kiló nem 14 csak 12 darab most, ekkor kezdtem a nagyokat formára várni és megnyitni, mintha tölteném, így mentek a mélyhűtőbe. ( A sütőzacsiba is kerülhetne zöldségekkel töltve, fogpiszkálóval összefogva a mell.)
Ebédre az egyik póréhagymát áldoztam be, ahogy régebben szoktam, a felkarikázott zöldséget szétpároltam. Most sóztam és borsoztam, amikor feltettem párolódni a feldarabolt csirkemellel. Egy negyed óra- húsz perc alatt megvolt. A hűtőből mellé egy fej jégsalátát választottam, azzal a felkiáltással, hogy ami megmarad azt vacsorára eszem meg. Rosszul jártam volna, ha így van, mert üresen maradt a tányér az evés végeztével.
Közben pakolászom a holnapi napra  és a jövő hétre. Készülnöm kell a holnapi ebédre, amit viszek. a padlizsán puhának tűnt a vásárláskor, így leggyorsabban fel kell használnom. Enni ettem már padlizsánt egyszer grilleztem, de nem igazán jött be. ( Az erdélyi padlizsánkrémet szeretem, de a bolti verziót szoktam kicsit felturbózni.) A húst is kockára vágtam, hogy holnap ne kelljen sokat vesződni.
Még sosem voltam a holnapi helyszínen, ezért végig pörgetem, hogy mire lehet szükség.  Váltó cipő és ruha, könnyen ehető kaja. Későn jut eszembe, hogy a padlizsán pürévé fog szétesni, ha a hússal együtt párolom. ( Másnap cserébe futurisztikus élmény fogad, mert a hús felvette a héj színét és enyhén lila lett.)
Vacsorára szemezgetek a hűtőből. Az gondolom, hogy esete jó, hogy rágok, ezért a sonka mellé mindig nyers zöldségeket fogok enni. Most két intenzív mellé egy semlegeset társítottam. Sosem próbáltam a zellert, még főve sem. Érdekes, de erős íze mellé a tormásan csípős retekcsírát párosítottam. tudtam, hogy ezek intenzitását csökkentenem kell valamivel, erre legjobb az uborka.
Nem tudom, hogy említettem-e a tányérhasználati változást. Eddigi tányérjaim lecseréltem méretben a kistányérra. Befogtam a zöld színűeket is, erről azt olvastam, hogy nyugtatólag hat. ( Nem szerencsés a piros vagy a sárga tányér, mert többet eszik az ember a nyugtalanság miatt.)
Azt hiszem már sok újdonságot nem tartogatnak számomra az édes ízek, mert a nap folyamán már csak olyanokat húztam fel, amiket már legalább egyszer kipróbáltam. A sós még okozhat meglepit. A spárgakrémleves nem. a vásárláskor nem véletlenül nem került sem spárga, sem vágott borsó a kosárba. Mindkettő számomra nem karakteres íz, ha elém teszik megeszem kategória. A leves is ilyen volt, esetleg főtt spárgával dúsítva  lehetne az élményen fokozni esetleg. Hm, lehet egyszer kipróbálom.
Most először kerültem időben ágyba. minden utazás előtt mániásan takarítottam, mintha arra készülnék, hogy soha többet nem térnék vissza. Irreális félelmem ez a közlekedési balesetektől és a haláltól. Most azonban, hogy túléltem a rákot úgy érzem, hogy ne már, hogy ez uralja az életem! Elengedtem a pánikot és elmentem aludni. 

(Nagyon várt) Negyedik nap

Hurrá, túléltem! Eddig csak három napig bírtam ki állati fehérje nélkül. Igaz másként sem pótoltam az elvesztegetettet. Végül már azt mondtam, hogy bármilyen húst megennék, még párizsit is! Most nincs így.

Este becsomagoltam mindent, hogy ne járjak úgy, mint az első nap. Reggelre már tudom, hogy az almás-fahéjas zabkását fogom enni, mert az íze és állaga is tetszik. a pörgős második óra után már venném magamhoz a dolgokat, amikor kollégám jön szerelni a táblát. 

Addigra már kikevertem magamnak a tejcsokoládés desszertet. Majdnem leültem, majdnem a leveshez szükséges mennyiségű víz kellett hozzá! Kellemes mousse állagúra állt össze. ( Először életemben 14. születésnapomon ettem ilyet, amikor fővárosban nyaraltunk. A család somlóizni szeretett volna, de késő délután, amikor megtaláltuk a cukrászdát már csak 1-1 parfé és mousse volt. Elosztottuk, én a mousse-ból ettem. Utána évekig őriztem a papír poháralátétet. Ciki, hogy mindegyik íz valamit felhoz a múltból.)

Egésznapos rohangálás és a régi diákok élménybeszámolója után beterveztem az ebédet. A kókuszos desszertről az jutott eszembe, hogy szaloncukorban a kedvencem és mindig a Bounty szeletet juttatja eszembe. ( Jók ezek az ízek, mert ha ez jut róla eszembe, akkor az agyam arra asszociál, hogy édességet eszem. Az édesség elindítja a szerotonin termelést és nem lesz hangulatingadozás. ez egy agybecsapós diéta.)

Egy órakor mentem volna, hogy a gombámat és a husimat egyem, de a hadkieges tartott előadást. A szimpatikus férfiemberrel utána elbeszélgettünk sok mindenről. Rég voltam ilyen  nyitott mások felé, azt hiszem most értem meg a "most élsz" filozófiát.Huszonévesen tele voltam energiával és élettel, ami betompult a mindennapokba és gépies cselekvések váltották fel, egy lettem az ember-robotok közül. 

Annyira jól sikerült a beszélgetés, hogy elkéstem a kozmetikustól. Nehezítő körülményként még a hó is szakadt, napközben az eső is. Kicsit kamikáze volt így közlekedni biciklivel, ha fékeztem csúszott.

a kezelés előtt megdicsérte a bőrömet. Tény, hogy rég volt ennyire hidratált! Örülök, hogy nem hiába döntöm magamba a vizet! a gyorsav higitása mellett ezek szerint a szöveteket is tölti nedvességgel.

Gyors füzetvásárlás után hazarobogtam, mert várt rám a nyelviskolai első órám! 

A boltban gomba és uborkakészletet töltöttem fel. Csak kicsit nézett furin a kiszolgáló, amikor arra kértem, hogy mondja meg a két csirkemell sonka közül, melyik mennyi húst tartalmaz. Utána nevetve meg is kérdeztem, hogy  kapott-e ilyen kérés a csemegepultban. Azt mondta speciel ilyet még nem.

A lakásba érve vettem észre, hogy ottmaradt a munkahelyemen a shaker a nagy rohanásban. Még jó, hogy van a régi! abba dobtam bele egy tiramisu ízű port. ( Még mindig nem lett a kedvencem.)

Robogtam tovább az órára, ahol nem tartottunk szünetet, így a víz kiment belőlem. Kezdett fájni a fejem, de rohantam, hogy a sulit nyitva találjam. Már annyira lehűlt a levegő, hisz 20.15 volt, hogy a csapadék ráfagyott a járdára. A mozinál elsőre nem tudtam feltolni a biciklim, mert vagy az csúszott vissza vagy én állóhelyben. tisztára egy burleszkben éreztem magam! Alig jártak az emberek, így nem látták Mr. Bean  féle bénázásomat. Alig két percet töltöttem a suliba, míg felmarkoltam az otthagyott szatyrot. Nagyjából akkora értem haza, amikor a sósat szoktam enni, de most még édes és a sonka sem volt meg. könnyűt kellett keresnem, így a kajszis túródesszert csúszott le. ( Közben eszembe jutott, hogy a joghurtok közül is ezt az ízt szeretem.) 

Valdor csirkemell sonka tartalmaz 80% húst, ezért egy felszeletelt kígyóuborkával egyetemben vacsoraként végezte. Ekkor jöttem rá, hogy milyen intenzív az íze, eddig ezt a kenyér és a zöldség elnyomta. 

Arra is rájöttem, hogy azért is sózok intenzívebben a kúra alatt, mert akkor még jobban kívánom utána a vizet. Hát ennyi.
A zöldségleves krutonnal nem lesz a kedvenc, sem színben, sem ízben nem jött be. Egyetlen pozitívuma a kruton volt, ami kicsit élvezhetőbbé tette az élményt.

Harmadik nap

Tegnapelőtt derült ki, hogy egy workshopra megyünk kisbusszal. Ez még problémás lehet-gondoltam, mert a zárt térben az illatok fognak csábítgatni. ( Nem tudom mi lelte az folyton eldugult, szaglás elégtelen orromat, de a kezdés óta kiélesedett az érzékelésem. Néha azt hiszem, hogy kaja megtalálásban egy kopót is kenterbe vernék.) Túlélési taktikaként a relaxáció működött, szememet becsuktam és nekem télen tengerparti képem van, amit "nézek" belső mozival. Sikerült is elaludnom és a busz nem tökéletes szigetelése segített az illatok távozásában.
 Erre a napra nem húztam ki az ízeket, hanem tudatosan válogattam, mert az ismerteket tudtam sorrendbe állítani. Ahhoz, hogy 6-kor elinduljak fél órával előtte reggeliznem kellett, amire az almás-fahéjas zabkását választottam. Nagyon tartalmasnak kellett lenni, mert arra számítottam, hogy időben beérünk nagyfaluba, de a csúszás miatt menet közben diszkréten el tudtam készíteni, igaz, a megfelelő mennyiséget már itthon bekészítettem a sztracsatellához. Rehabilitálnom kell ezt az ízt, legutóbb nem nyilatkoztam szépen róla. Lehet, hogy sok vizet tettem vagy türelmetlen voltam. Nem tudom, de most krémesebb lett. Tudtam, hogy a vanília után a csokidarabkákkal fogom befejezni az élvezkedést. Gyorsan két pohár víz, ami mosogatást is elintézte a körülményeknek megfelelően.
6.30-kor indultunk, de így is belecsúsztunk a reggeli csúcsba, három negyed óra alatt ittam meg .fél liter vizet. ( nagyon aktuális lett volna a megérkezés...)
A program unalmas volt, régen ilyenkor kezdtem el valami szénhidrátot vagy cukrot benyomni a szervezetembe, de most sűrűn kortyolgattam helyette a kulcsból a vizemet. Már nagyon vártam az ebédet, mert tegnap tököt pároltam és még sóztam is. A fenébe, megint! Nem szoktam kóstolni, most itt meglett a böjtje. Valami nem stimmelt ehetetlen lett, de nem a sózás miatt. Itthon megnéztem a zacskót, mert hűtött volt és lejárt a szavatossága. Gyorsan előkaptam a rizspudingot, amit a hazaútra tartogattam és megettem. a borzalom után még jobban élveztem a rizsszemek roppanását! Ki se mentem a képzőteremből, mert a folyosón már terjengett a szendvics illata. ( Legutóbb is volt tormás-tarjás, tojáskrémes, marhahúsos, sajtkrémes, kolbászos. Még most is összefut a nyál a számban.)
A délután is sűrű vízivással telt és indulás előtt még megettem a körtés-csokis desszertet.
Haza az út sima és gyors volt, amit tovább rövidített az alvás és a vízivás.
Nagyon várom a holnapi napot, mert végre ehetek húst is! hideg van és még bevásárolnom is kell. Marad a kisbolt. Még szerencse, hogy a felsoroltak közül legalább gomba van. A húsboltot még utolsó pillanatban elcsípem, már nagyon fáj a fejem, mert letelt a három óra. Tényleg nem bírnám ki a nagyobb szünetet a kaják közt.
Vízivás, karamellás csokidesszert és utána főzés. Eszembe jut, hogy ilyenkor szokott jönni a gyors éhségcsillapító a szendvics és tej. Nem mondom, hogy nem hiányzik.
Az esti zöldséget most főzve szeretném elkészíteni, mert kicsit átfáztam a hazaúton biciklivel. A hűtőből karfiolt veszek ki, már régóta használom krumpli helyett. A püré verzió, natúr joghurttal készítve a kedvencem, Nekem a főzés is nagy kunszt, mert régebben próbálkoztam vele és az lett az eredménye, hogy egy hétig ettem egy főzeléket. Praktikusabb volt, ha menzán eszem vagy hozatom az ételt. Most terveznem kell ezt is. Jöhet a holnapi ebéd.Elbíbelődöm a gombával, szeretem egészben megpárolni. Most is így teszek, de mellé teszem a húst is.
Sosem használtam borsot, inkább borsikafüvet. Most viszont szükségem volt az intenzívebb ízre, mert hiányzik. A karfiolt kicsit megszórom, de kevésnek bizonyul. Addig bénázom a zacskóval, amiig a tányérra borul egy része. Oké, akkor falatonként tunkolgatok! Nagy tapasztalás, hogy lassan és az ételre figyelve egyek. Most jöttem rá, hogy turbóban és sok más dolgot csinálva tettem eddig.
A maradék borsot beleöntöttem a gomba párolóvizébe, még azt is eléggé fűszeressé tette számomra.
Este még hátra volt a sós verzió. gondoltam, hogy kipróbálom a karfiol főzővizét felhasználva kikeverni.  a zöldkrémleves krutonnal fejezetnek jót tett a meleg, kicsit sós-borsos alaplé, amiben még pár karfiolmorzsa is úszkált. Ez nagyon bejött!

Második nap

Meg lett a böjtje a kései víz és teaivásnak. Hajnalban háromkor, amikor a vese elkezd méregteleníteni, felébredtem és rövidtávfutottam a "kis helyiségig". Másfél óra múlva aludtam vissza, ahhoz pont jól, hogy ne halljam az ébresztést. Sietés, de a tegnapiból okulva, már sorakozik a vizes flakon, vacsik, shaker és a retek. Ma az egész napom menős lesz. ( Tegnap, hogy kiküszöböljem a két egyforma ízű kaját, fogtam és belemarkoltam, de visszaraktam az egyezőket.)
Reggel a rizspudingot méltatlanul, állva eszem meg;npedig megfogadtam, hogy lassan eszem. Vaniliás, de ropognak benne a fincsi rizsszemek. Újabb favorit a láthatáron!
Dolgozatra beesek, futkosok, ügyintézek.  Fáj a fekem. Hoppá! Megint nem ittam vizet és ideje lenne megenni a második adagot is. Három pohár víz enyhíti a lüktetést. Annyira sietek, hogy a körtés csoki desszertet tempósan eszem. Nagy adag a 150 ml-vel és jó körte ízű a csoki mellett. A kanálhasználathoz be is sűrűsödött. Utána csúszott egy pohár víz. Valószínű, hogy ezt fogom követni, mert a négy liter vízhez optimálisan óránként egy pohárral kell innom, így meglesz az adott óra adagja és telítettebb lesz a gyomrom.
Rájöttem, hogy a fogyókúra alatt kicsit elmagányosodom a munkahelyemen, mert nem bírok a csábításnak ellenállni. Egyedül kell ennem, mert az illatok is ingerelnek. A kollégám, akivel bemenetkor találkoztam pörköltet ehetett, mert az illat még ott terjengett a konyhában. Első dolgom volt szellőztetni. ( Elismerésem a családosoknak, akik a családnak főznek is a diéta mellett!)
Rohantam tovább a kórházba. Ide csak a kulcsom vittem, mert "gyors menetre" számítottam. Jött az idő, amikor enni kellett volna az újabb ételt, de üres vizsgáló sehol. Az itt eltöltött két óra alatt egy liter vizet nyomtam magamba., mert a gyomorsav elkezdett dolgozni. Folyamatosan azt éreztem, mint ha acetonos lenne a lehelletem. Ittam és ittam...
A vizsgálat 10 percet sem tartott, de utána megismerkedtem a kórházi mosdó viszonyokkal.( A 21 nap végére lehet, hogy értekezést fogok tudni írni, mert annyiban járok majd.)
Óra megtartva, de utána beesik valaki, hogy segítsek neki. 10 percet  kérem arra, hogy az almás-fahéjas zabkását elmajszoljam kanállal. (Lehet, hogy újabb kedvencet találtam. Micsoda nap!)
Diák után, újabb rendelő előtt, még egy adag. Eddig volt jó a napom, mert rájöttem, nem véletlen a vaníliával szembeni ellenszenvem. Sajnos ezen nem segített az a csokidarabkák özöne a végén. A tiramisu nekem inkább italnak tűnt, mint ételnek, ezért sem fogom újra választani. Találkozásunk gyors volt és fájdalommentes. Ekkor már a retekből, amit magammal vittem, tudtam enni. Valahogy nem ízlett, csípett és a sót is otthon felejtettem. ( Be kellene valami sószóró félét szereznem, mert a munkahelyem konyhájában nincs ilyen.)
Biciklire pattantam és továbbálltam Katához, aki Szombathelyen képviseli a Tomán diet-et. Tegnap este felcsörgött, hogy érdeklődjön arról, hogy bírom a tortúrát. Nagyon jól esett, mert azt éreztem figyel rám. Megbeszéltük, hogy visszamegyek shaker ért. ( Jó, mert arra az adagra van méretezve, ami kell a levesekhez, így sokkal praktikusabb.
Jó érzés volt, hogy grátiszba megkaptam és az is simogatta a lelkemet, hogy a zárás után is ott maradt velem kicsit beszélgetni, átütemezve a családi logisztikát. (Nekem a másik módszerekben pont a személyesség hiányzott. Vedd és menj, nekem nem jön be. Itt nem csak egy archoz köthetem a terméket, hanem helyben is tudok kérdezni, segítséget kérni. Jó, hogy úgy alakítottuk ki a rendszert, hogy hetente járok az újabb dolgaimért. Pár jó szó, egy kis odafigyelés; ami nem csak marketinges trükk. Nekem erre is szükségem van- a lelki támogatásra.)
Tovább biciklizem tőle egy újabb rendelő felé. Szokásos várakozás- vízivás - 1 óra- 1 liter. Már ismerős a napom másik részéből. ( Hoppá! Itt kimaradt és utólag pótlom, hogy diabetológusnál voltam, mert a kórházban szeptemberben felment a cukrom és tartottak a súlyom miatt attól, hogy cukorbeteg leszek. A véreredményeim ezt nem igazolták. Sőt, amióta mérem a szintjét nem fordult elő, hogy két órával az étkezés után 5.8 lett volna! Már ezért megérte belekezdeni!)
Hazaesve, 18 óra körül jön az utolsó  "adagom". A banán desszertnek az illata csap meg. Hm! Karácsony. Akkor kicsit nagyobb mennyiségben lehetett banánhoz jutni. Ez nem lesz harapható, sajnos! A kanálról is enyhén folyik. Nem tudom, hogy a türelmetlenségem miatt vagy ez nem szilárdul meg jobban. Mindegy is!
Telefonálok, szervezek, készülök a holnapi utazásra. Főzöm a holnapi ebédemet. Nem kell nagy dologra gondolni, csak elhasználom a tököt a hűtőből. Közben rágcsálom a retket, ami már sózva van és nem csíp. ( Hanem marja a számat a só, utána jöhet a két pohár víz )
Eléggé kitoltam az időt, hogy a sós is lassan  aktuális legyen. Kihúzom a gombalevest. a tegnapin okulva meleg vízben készítem el. Isteni az illata és darabok is vannak benne. Hozzá teszem én szeretem a gombát, aki nem az nem ezen fogja megszeretni. A curryhez képest enyhébb íz arra bátorít, hogy kortyolgassak és ne kanalazzak. A shékert vízzel kiöblítem kétszer, amit nem a mosogatóba, hanem a szervezetembe öntök. Még várom, hogy megfőjjön a tök, mert holnap korán kelek, időben kellene aludni menni.

Első nap

Tegnap este még főztem egy adag borsmenta teát, cickafarkkal. Üresen hagytam, ezt vittem magammal a suliba. Soha nem teszem többé, mert a borsmenta illatától nem tudtam inni belőle óránként ahogy terveztem. Helyette maradok a csapvíznél és csak hétvégén turbózom fel teával a folyadék fogyasztásomat.

Megfogadtam, hogy a termékeket véletlenszerű sorrendben eszem, 

Shakernek a régi Herbalife-osat használom. Már reggel rájöttem, hogy ez rossz ötlet. két dolog miatt is. Első, túl nagy a mérete, mert fél literes adagokhoz lett méretezve. A legnagyobb folyadékmennyiség az 150 ml ennél a metódusnál. Elveszik a falra és a kezemre kenődve, ahogy megdöntve próbálom kivenni a pohárból. Ez ekkora mennyiségnél luxus!

A darabkák beleragadnak a shaker tartozékba, ez a második ok. 

Véletlenszerű reggelimet még a fél órás felkelés utáni határon belül eszem meg. Zabkása ízű bent marad a kedvencek közt, már csak szilárdabb állaga miatt is, alig 1 dl víz kellett hozzá. Itt még megittam a két pohár vizemet gondolva arra, hogy elfelejtek inni.

Vakon választok és bekészítem a vizes flakont teával töltve, a poroszacsikat. Megnyugszom és ezzel a lendülettel elfelejtem vinni a zöldséget. (Erre délben ébredek rá.)

Első óra után rohanok shékelni,  sikerül a sztracsatellát kifogni. Nem a kedvencem az íze és még híg is! Ezt hiába vártam, hogy sűrűsödjön! Iszom a pohárból. Viszont jól telit. három óra múlva még csak 2 pohár teát ittam meg, mert túl erősnek éreztem. A fejfájás emlékeztet evésre-ivásra.  Jön a karamellás csokoládé desszert. Ez legalább sűrűvé vált, ami kimostam a shaker tetejét. Hurrá! Kanállal eszem, teljes átéléssel! Lassan , élvezkedve! Iszom utána a vizet, ez még jobban eltelít. 

Utána küldöm a teát is, a majdnem 1 liter délutánra hatni kezd. ( A suli WCpapír fogyasztását fel fogom lendíteni.)

Délután, mintha hasonló íz lenne. Igen, sikerült ugyanolyat húzni! A karamellát még mindig nem érzem benne, még a darabokban sem! ( Szeretem ennek ellenére, mert a 1,5 dl-vel ez a legnagyobb adag.) 

Délután az elfelejtett zöldség helyére nyomom be a sok-sok vizet, két liter lemegy 2 óra alatt.

Négy órakor még bekanalazom a csoki desszertet, ami hasonló, mint elődei. Állagra, ízre jó. Lassan élvezkedem.

Otthon megiszom a reggeli tea maradék egy literét a vacsira evett felkarikázott, sózott kígyóuborkával. Kicsit csipte a számat a só, mert nem szoktam használni, de most kell. Sosem gondoltam, hogy ez milyen jól fog esni!

Most öt percenként ugrálok fel a blogom mellől, ami már lassan sport teljesítmény lesz!

Most arra játszom, hogy az utolsó, sós ízű port minél később egyem meg. Félek ez sem segít a gyomromon, ami nagyon üres!

Na, majdnem 21 óra, most megeszem a sósat! Hurrá! Curry-t húztam ki a csomagból. Gondoltam, hogy ez be fog jönni. Az intenzív, de nem csípős íze jól eltelített. Kanállal ettem, hogy tovább tartson. Azt hiszem ennél az íznél holnap kipróbálom a meleg vizet, mert ekkor teljesen leves érzetem lesz
Hű, túléltem a mai napot!

Nulladik nap

Sosem teszek új évi fogadalmat, mert január 2-án el szoktam bukni. Most arra gondoltam, hogy hagyom történni a dolgokat ( amúgy sincs bele szólásom). 

A tavalyi évben elengedtem egy dolgot, már nem kell görcsölnöm, ettől visszatért a huszonéves lazaságom. Nekem ez nagyon tetszik. Nem is gondoltam, hogy az évek alatt mennyire belemerevedtem a dolgaimba. 

Egy betegség kellett, hogy kimozdítson. Új évben nem fogadalmam van magamnak, hanem jó tanácsom: Élvezd, ami adatik!

Innen szemlélődve két dolog ugrott elém az elmúlt héten.

A Facebook-on egy játék. kommentelni kellett egy kérdésre. Nagyon ritkán szoktam, mert én inkább kukkolós-likeolósnak (talán így írandó) tartom magam.

Megtettem és megnyertem a négy havi bérletet. Nincs több kifogás! Angolul kezdek tanulni.

Ezzel egy időben jött a másik problematikus területen is egy lehetőség. 

Konzultáció Tomán Szabinával.  Írtam az újonnan nyíló szombathelyi üzletébe. jött a válasz, hogy 9-én 11 óra.

Hétvégi szakadó havazás után kamikáze biciklisként érkeztem, percre pontosan. 

Elvonultunk egy szobába, ahol a szokványos kérdések ( név, magasság, testsúly, betegség)  mellett eddigi próbálkozások is szóba kerültek. Közvetlen volt, így azt is elárulta, hogy ő is most kezdte az első szakaszát. ezen kicsit megdöbbentem, mert szerintem jó alakja volt, de az mondta, hogy önmagához képest kövér. ( A súlyáról annyit, hogy 12 évesen voltam ennyi!) Jó volt, hogy mesélt a családjáról, akik nem modell alkatúak. Láttam, hogy ő is emberi és hasonló problémáink vannak. ( Volt vele egy cuki  kölyök kutyus, aki egy régebbi kutyusunkra emlékeztetett.)

Elmondta a lényeget. Kicsit hanyadt vágtam magam. Négy napig gyakorlatilag zöldség a fehérjével. Legutóbb három napig bírtam hús nélkül. Mi lesz ebből? A zöldség is nyers vagy párolt, negyedik naptól a csirkemell is.

Négy liter folyadék, nekem nem problémás, bár utóbbi időben már a két litert is alig súroltam és az is egyenletlenül elosztva, főleg délután.

Ő is ebédre evett egy terméket. Megkóstoltam, finom karamell íze volt. ( Ma is tanultam valami újat. Eddig mindegyik fehérjeporos diéta nem sikerült, mert csomós maradt vagy leragadt a por. Ma jöttem rá, hogy rosszul csináltam. A helyes sorrend folyadék és rá a por! )

Utána elkezdtük válogatni az egy  heti adagot. Nekem az édesnél az volt szempont, hogy csokis legyen. Az agyamat így jobban be tudom csapni, hogy IGAZI édességet eszik. a sósnál, pedig az intenzívebb ízeket kerestem és a krutonosakat. ( Az italokat meg sem néztem, mert így is kevesebbet eszem, ha még ennél is kevesebb lesz, akkor nehezebben fogom bírni.)

Hazaérve jött a jobbik rész, a hűtőből kiettem mindent, ami holnaptól tilos. Extrém volt a szalámi-virsli-kenyér-paradicsom után kakaó-fahéjas csiga-natúr joghurt elegy.

Hát nem tudom mit hoz a holnap!